Tetszett neki ez a sziget.

       Nem volt benne semmi hivalkodó vagy igazán feltűnő, semmi olyan nagyon különleges, amitől jobban érezte volna magát, egyszerűen csak egy apró kitüremkedés volt az arab tenger egy félreeső szegletében, és többnyire pont ebben rejlett nagyszerűsége. Itt talán nem keresik. Ettől érezte volna magát a legjobban. A folyamatos menekülés, a mindig valami más zug keresése, a következő lépéseket számítgató bizonytalanságérzet metsző rémülete, az áttetsző tartományok közti bujkálás - még ha oly masszív is volt a teste - akarva akaratlanul is megviselte idegrendszerét.

        Nem tudta, meddig bírja még.

        Fizikailag még nagyjából rendben volt, hiszen nem földi anyagból gyúrták, nem abból a mindenhol jelenlévő pocsék hússzövetből és csontból, ami idővel feloszlatja magát, és új formulákat követel az univerzumban. Nem. Ő más volt, de ez a másság nem jelentett hosszú távon is tartalékban tartható előnyt, vagy, ahogy az emberek gondolták: halhatatlanságot. A tér önmagába fordul vissza, ahogyan a galaxisok élete is porrá vedlik lendületükben. Mindenkinek meg van szabva a sorsa, előre elrendelve, úgy, ahogy azt a mindenség érdekei kívánják. Eljön az ő ideje is, lejár a szavatossága, és vége.   

        Már tíz hete tartózkodott a Samhahnak nevezett sziget oázisának völgyénél. A baljósívű hegyoldalakra felépült agyagfalvak mindazonáltal tökéletes menedéket adtak az idegennek, ha kellőképpen tájékozott volt a környék szokásait illetően. Neki kapóra jött az a több hetes munkát magával hozó jemeni riport, amit a Daily Planetnek készített annak idején, amikor még úgy tűnt, a dolgok a rendes medrükben haladnak előre. Mostanra jóformán mindent tudott a fülledt pálmafaligetekkel kibélelt völgyről és a környékbeli nomád életmódról. Már szinte elbízta magát, hogy senkinek nem jut eszébe itt keresni, vagy ha kutattak is utána, bizonyára korábban, de erről a falubeliek nem tudtak semmit. Pedig néhányukat már nemcsak, hogy ismerte, de igazán meg is kedvelte, mégpedig egyszerű nyíltszívűségük és természetes, majdhogynem gyermeki odaadásuk miatt, amit az élet iránt tanusítottak. Nem kérdezték, honnan jött, vagy mit akar, csendes emberek voltak ezek, s olykor, ha segített nekik – még, ha csupán szigorúan csak annyit is, hogy ne legyen feltűnő erejének masszív megnyilvánulása – hálás szemeikkel mosolyogtak rá.

        Szándékosan egyszerű, seszínű kopott ruhákat hordott, meg egy koszos, kékes-sárgából kifakult Atlanta Trashers-es baseball sapkát, amelynek szimbóluma kissé még hasonlított is az övéhez, de csak messziről, s így olybá tűnt, mintha nem tudna elszakadni ettől a különös V formától. Sűrű szakállt növesztett, ami errefelé még csak szokatlan sem volt, s így már igazán otthonosan érezte magát.

        Ma reggel Hadzsimnál, a völgy végében élő teafű árusnál töltötte a délelőttjét, aki szótlanul töltögette újra agyagcsészéjét a földízű pu-erh leszűrt levével, és kiismerhetetlen arckifejezéssel nézett rá, mint mindig. Valószínűleg fogalma sem volt arról, ki ül vele szemben, de ha mégis, az teljesen hidegen hagyta. A katcserjékkel beborított hegyoldal sűrűjén olykor átnézett a hegyen, megszokásból, nehogy valaki mégis rajta üssön, vagy váratlanul meglepjék, mint egyszer, amikor a Csendes-Óceán egyik lakatlan szigetén rejtőzött, és azt hitte nyugta van végre.

        Annak is mi lett a vége. Megint egy csomó halott, a világsajtó újbóli álságos támadása, s aki egykor mellette állt, megint ellene fordult. A nagyhatalmak háborúskodáinak közepette a szuperhősök is felapríttattak, a négy oldalra szakadó újkori világrend rémurai pedig gátlástalanul, hatalomra törve állították félre őt. Politikusok. Külsejüket a disznótól, lelküket a patkánytól, szokásaikat a denevértől, nagylelkűségüket pedig a macskától kölcsönözik. Kettős színjátékuk egyrészt a népnek, másrészt a nemzetközi közösségnek szól: bár kerülik a nyílt, frontális elnyomást, mégis minden lehetséges módon megszegik a joguralom szabályait, és folyamatosan a kiskapukkal élnek.

         És mindenhol ő sem lehetett jelen.

         Akármilyen képességekkel is rendelkezett, az emberi fajnak ezt a kiaknázatlan lehetőséget is sikerült tönkretennie. Minden háborút meg kellett vívni, s az egykori országok vezetői egyre jobban nehezményezték beavatkozását a politikai életbe, hiszen az érdekek nem egyeztek.

         A béke nem kifizetődő hosszú távon.

         Kész gazdasági csőd.

         Hősökre pedig nincs szükség, csak a szokásos fegyverekre, hogy tovább kaszaboltassák a túlnépesedett fajt, melynek ritkítására túlélési szempontokból volt szükség.

          A víz és a foszilis energiahordozók mind fogyóban voltak, nincs már hely az éhes szájaknak, amelyek az ő közbeavatkozási révén csak egyre inkább szaporodtak. Az emberi világ felett mindenkori irányítási hatalmat élvező fegyvergyárak, a vírusokat szándékosan piacra dobó, majd Pandora szelencéjéből vakcinákat világnak eresztő gyógyszerüzemek mind ellene fordultak. A propaganda megállíthatatlan volt, hiába minden egyes szakadékba zuhanó busz, áttört duzzasztógát és számtalan emberi élet megmentése. Ez már nem jócselekedet volt a szemükben, hanem a terveik hátráltatása.  Ellenség lett belőle.

           Louis…

           Legalább őt meghagyták volna neki.

           De bárki, aki az elmúlt években kapcsolatba került vele, bárki, akit barátjának tekintett, vagy közelebbi ismerősének tartott, egyszeriben mind felhasználható kellékek lett az ellene indult hadjáratban, és egy idő után szükségszerű áldozatokká vált a folytonosan tartó túszdrámában, a kiszabadítási akciók során elkövetett kegyetlen megtorlásokban, be nem tartott ígéretekben, s az előre látott végzetszerűségben.  Azt akarták, hogy mindez mázsás súlyként nyomja a lelkiismeretét, hogy miközben a népek szemébe hazudják a szerettei ellen el nem követett szörnyűségeit, és ádáz tekintetével a címlapon riogatják újságaik a felnövő gyerekeket, már önmagát se értékelje annyira, hogy küzdjön, hogy megpróbáljon talpra állni a köréje dobált mocsok halom alól. 

           Meghaltak, mind odavesztek, te pedig egyedül maradtál – mondogatta magának időközönként. Talán mégis testvérének, Karának volt igaza, aki időben felismerte az emberek kegyetlenségét és hatalomszomjúságát, s míg megtehette, elhagyta ezt a bolygót. Ő pedig itt maradt egyedül a szövetségesek kriptonit gránátjaival, hőkövető rakétákkal, sugárnyalábvetőkkel meg polarizált lézerágyúikkal. Még a műholdjaikat is felszerelték detektorokkal, az ázsiaiak újonnan kifejlesztett űrsiklói pedig megszállott vadászösztönnel keringenek a bolygó körül jó pénzért egyedül rá vadászva.

            Ő lett a közös ellenség, s ebben a tekintetben az emberiségnek végül mégis sikerült összekovácsolódnia kissé. Megvolna rá a reális esélye, hogy eltűnhessen innen végleg, vissza Karához, és az ő kis boldogságbolygójához, csendesen, nyugodtan töltve hátralévő éveit. De ő Clark Kent, a Kripton szülötte, a csodagyermek, akinek képességeit évekig titokban tartották, rejtegették az emberek elől, mellyel aztán mégis önmagára talált, majd természetszerűleg elbukott a mértéktelen emberi hatalomvágy és gyűlölet mezsgyéjén, és most már csak azért is marad, hogy végignézze erőlködésüket.

            Finom ez a pu-erh tea. Ha egyszer el kell innen is mennie, hiányolni fogja Hadzsim főzeteit.  Szervezetének ugyan jóval kevesebb szilárd étel bevitelére volt szüksége, mint egy átlagos embernek, de azért néha még neki is kellett ennie meg innia.

            Na jó, hát akkor nézzük a mai híreket.

            Különös, de még ezen a félreeső szigeten is lehet fogni az internetet, a völgy végében lévő embernagyságú agave-bokrok közé rejtett áramfejlesztő generátorok zümmögése adja a világítást és minden forrást a civilizált életmódhoz. Igaz, olajjal és benzinnel működnek - de hát az akad bőven errefelé.

            Így hát a hírek is eljutnak hozzá.

            Mert bár beavatkozni nem akart, de azért szemmel kellett tartania ezt a meglehetősen megvadult csőcseléket, fel kellett készülnie arra, hogy mi vár rá odakint, ha egyszer ismét menekülőre kell fognia. 

            Felnyitja a megviselt almás laptopot, melynek billentyűi közé már jócskán beette magát a por, de azért még működik, s így megnézheti az aznapi híreket.

            Semmi különös, csak a szokásos háborúk, energia meg klímaválság, az egykor számára is otthont nyújtó a jótét-lélek amerikaiak tovább élősködnek a környék olajmezőin, mondvacsinált indokokkal rohannak le országokat különböző javakért, de leginkább azért, hogy a fegyveriparra épülő gazdaságot fenntartsál, s míg az Európai Unió tovább haldoklik, az Ázsiai Unió tovább erősödik.

            A postaládájában néhány, már a címében fenyegető levél – ezeket olvasatlanul törli – majd megakad a szeme egy szokatlanul címzett segélykérő üzeneten. Nahát, még akad ilyen is. Ritka az manapság, hát elolvassa, csak úgy nosztalgiából:

„ Tiszteletreméltó Clark Kent!

Kérem, segítsen rajtunk! Ön az utolsó reményünk!

Országunkat ellepte a korrupció és az önkényuralom, a kapzsiság mértéktelenül beterít mindent, és nem tehetünk ellene semmit. Adóinkból fizetjük a kormánnyal mindenkor szövetséges egyházaknak a fejpénzt a leszállított szavazókért cserébe, a propagandát toló tévéket, rádiókat, újságokat, portálokat, blogokat, irányított hirdetéseken keresztül, állami cégeken keresztül, és ezeket a pénzforrásokat persze teljesen elzárva a tartják a függetlenek elől, így külön fizetnünk azért is, hogy a független média néhol még működni tudjon. Hányingerkeltő, amikor a közpénzből dagonyázó pártmédia felnyüszít: a függetlencivil portálok állandóan pénzt tarhálnak. Ha van gusztustalan szemétség, ez annak az egyik ékköve. Aztán fizetjük a szolidaritási adót és a nem tudni minek nevezett egyéb sarcokat azért, hogy a jövedelem nélkül maradt honfitársaink ne fulladjanak meg a bajban, adakozunk és adományokat gyűjtünk, ruhát, ételt viszünk azoknak, akik jövedelem nélkül maradtak. Fizetjük az egészségügyi hozzájárulást, hogy betegség esetén ellássanak az orvosnál, a kórházban, aztán fizetünk a magánorvosnál, ha nem akarunk megdögleni egy olyan kórban, aminek a kivizsgálásáig sem sikerült eljutnunk az állami rendszerben. Fizettünk a járvány elleni védekezéshez szükséges eszközök, a gumikesztyűk, a maszkok megvásárlásáért, meg a kamu tesztekért, míg más országokban mindezek ingyenesek voltak. Az orvososaink, tanáraink, szakembereink, akik tehették már rég elhagyták ezt az országot, az államosítás pedig minden szintre kiterjedt és bekebelezte az intézményeket, a közigazgatást és bármit, amit lehetett.

A valóságtól elrugaszkodott, hivalkodó, gesztusaik súlyát és jelentőségét felmérni képtelen pártkatonák egyetemeket záratnak be, civil szervezeteket tesznek működésképtelenné, újságok tucatjait hallgattatják el örökre, vagy vásárolják fel saját célokra, ahol az igazságszolgáltatás intézménye többé már rég nem párt-független. Nálunk látszólag minden jól működik, ezt hazudják, de a maroknyi, még gondolkodó ember tudja, hogy ez egy banánköztársaság, ahol papíron ugyan nincsenek hajléktalanok, vagy munkanélküliség, de a képmutató, álkeresztény eszmeiség, az alkotmányosság hiánya és a hallgatásra szocializált társadalom lelkét megette a reménytelenség.   

Egy megosztott népet könnyebb irányítani, mint egy összetartót. A közel ötszáz médiafelület révén elénk szórt egymás elleni gyűlöletuszítás, korosztályok, szakmák, hivatások, ideológiák egymással szembefordítása már le is zajlott. A nemzeti trágyadombra pedig évtizednyi idő alatt sikerült komplett színházakat, politikusokat, zenészeket, írókat, hírlapokat, iskolaigazgatókat, kórházigazgatókat és mindenféle álszakembereket összelapátolni.

Állami kézbe vették a könyvkiadást, a magánynyugdíj pénztárakat is, a bankokból meg a haverok döbbenetesen kedvezményes hitelekkel vásárolják fel az országot. Családi összefogások, vadászházak, külföldi pénzekből épült közösségi épületek, luxusjachton, válság idején megemelt képviselői fizetések, milliókból épült szobrok és emlékművek, miközben a mélyszegénység egyre nő. Gumifalból nyúló lakások, hotelek, strand, és magán-partszakaszok… de tudja a legrosszabb az, hogy már el is hiszik a saját valóságuk jogosultságát. Már nincs senki, aki megkérdőjelezné közülük azt, hogy ez így rendben van-e? Bármilyen visszásságot elkövethetnek, mert az agymosott hívek mindent elnéznek, a parlamenti többségük pedig megszavazza. Nincs olyan aljasság, amit ki ne tudnának magyarázni, hiába a több milliós ellentábor, hiába a nemzetközi nyomás: ezek mindent megtehetnek, még a legfőbb ügyész is a zsebükben van.

Nem olyan országban szeretnék élni, ahol előre tervezetten zabálják a luxust a mi pénzünkből, az emberségükből kifordult senkiházi alakok. Ahol parancsra vetkőztetnek ki a személyiségükből kisiskolásokat, beteg, kiszolgáltatott szülőket, bárkit, aki nem a köpködő, buggyos gatyát viselő mániákusnak az imádója. Olyanban sem, ahol a felkapaszkodott sima agyúak cipelik a jobbjukon aranyba mártott asszonyaikat, rokonaikat. Ahol a húgyeszűek vigyorognak, mikor egymásnak díszdoktori, díszpolgári jelmezt húznak, iorodalmi díjakat osztogatnak egymásnak, az európai szellemiséget meg az ablakon kidobva, emberbábokat próbálnak az igájuk alá vonni.

Az oktatás és az egészségügy teljes csődje miatt az embereknek szinte semmilyen esélye nem maradt a normális élethez, és minden megalázó, sanyargató szabályozást olyan nemzeti konzultációkkal legitimizálnak, amelyben előre meg vannak írva az egyetlen lehetséges, általuk elvárt válaszok, melyekre hivatkozva ezek a nersevikek érvényesítik a megszorításokat.

Alázatosan és könyörögve kérjük tehát, hogy jöjjön és tegyen valamit, tegyen rendet, vagy legalább álljon ki értünk, mutassa meg, hogy egyetlen néppel sem lehet azt megtenni, amit velünk tesznek…”

       Satöbbi, satöbbi.

       Hány ilyen üzenetet kapott már az elmúlt években, amióta kivonta magát a közösségek életébe való beavatkozásból. De semmi értelme az egésznek. Maguknak akarták a bajt, mindig ez történik, a történelem hullámokban ismétli önmagát, nem tanulnak semmit elődeik hibáikból, gőgös diktátoraik megalomániájából, véres háborúikból.

       Kit érdekel?  - válaszolná, de már válaszra sem méltatja őket. különben is csak lebukna a jól fizetett hackerek előtt, akik alig várják, hogy valahol jelt adjon magáról. Ti akartátok. Ti választottátok meg őket, ti tapsoltatok nekik és ünnepeltétek a győzelmüket, amely még a holdról is jól látszik.

        Könnyedén megtehetné, hogy fél óra alatt átrepül az Arab félszigen, majd a Fekete-tengeren, aztán alászállva a Duna partján ennek az országnak az ütőerén lézerszemeivel és kolosszus erejével meghunyászkodásra késztet néhány politikai vezetőt, katonai attasét meg a csatlósaikat.

         De ez már nem az ő harca. Egyétek meg, amit magatoknak főztetek, engem meg hagyjatok békén.

        Sóhajt egyet, lemondóan becsukja a laptop fedelét, megissza a maradék teáját, de azért lelkiismeretét mégiscsak felzaklatja kissé a dolog. Épp csak annyira, hogy aztán rögtön a szokásos megoldáshoz nyúljon: mielőtt visszasétálna szegényesen berendezett kunyhójába a völgy szélén, Hadzsimtól kér egy kis khatot, amit elrágcsálhat délig, meg mellé egy előre sodort cigarettát, amelyet szárított szamszun hagyákból készítenek, és megkönnyebbülve távozik.

        Ismét nem mentette meg az emberiséget önmagától.

Hát akkor megérkeztünk, tisztelt hölgyeim és uraim, avagy az utolsó tényleg kapcsolja le a villanyt.

Lehet persze jönni az ez alkalommal is nyilvánvalóan kieszközölt szavazatvásárlásokkal, buszoztatással, a külföldi szavazások körülményeinek megnehezítésével (only in nyugat), de legalább a szervereket idén már nem volt képük meghekkelni. Vagy panaszkodhatnánk az eleve saját maguk hasznára kiépített választási rendszerre meg a brutális médiafölényre, amit a törpének volt pofája épp ellenkezőleg kommunikálni (márhogy nagyobb az ellenzéki médiatúlsúly és a baloldalnak lejt a pálya)- szóval már nem tudom sírjak e vagy nevessek - de inkább sírok, mivel rettenetesen letaglózó és kiábrándító az ország szellemi színvonala. Eddig is az volt, de úgy fest, még rosszabb lett. Persze nem csoda, amikor az oktatást (sajnálom, de ez a szívügyem), módszeresen lerombolták 3 ciklus alatt (nem kellenek gondolkodó indivídumok, csak bólogató ikszelgető egyének) és elavult módszerekkel, kb egyféle, az általuk megírt és ideológiailag letisztázott tankönyvekből, túlterhelt diákokkal és tanárokkal, szakmaiatlanul működtetik. Már ameddig lehet, már ameddig az összes pályakezdő be nem adja a kulcsot, ki nem ég néhány év alatt a motíváció és a megbecsülés hiánya miatt többek között. De minden rendben, gondolom van elég szakképzett tanár, a Fan-ok úgyis elhiszik, elég kimondani párszor valamelyik kisebbségi komplexusát hatalommal túlkompenzálni akaró pártkatonának, vagy a Marsi Anikóknak, Gönczi Gáboroknak -  és minden megy tovább. Nem kell pártfüggetlen, szabad színház, vagy sajtó, - helyette felvásárolunk mindenkit, akit fel lehet, akit nem, attól megvonjuk a támogatást, helyette létrehozunk majd egy „Nemzeti” jelzővel fémjelzett Bármit több milliós támogatással, hogy a seggnyalóknak legyen hová tömörülniük és szépeket mondani rólunk meg az elavult (bocs, fiatal és Demokrata) eszméinkről. Még most is azt gondolom, hogy az alapvető kulturális lehetőségek szűkítése, demagogizálása és államosítása a legnagyobb bűn, amit elkövettek. És a gépezet tökéletesen működik, a magyar nép ehhez kiváló alapanyag, ki emlékszik már a ’89-es Orbánra, aki éppen azzá vált, mint ami ellen akkor prédikált, éppen azt csinálja, mint ami ellen harcolt politikai színre lépésekor. Hallgass a szívedre…aha…anyád!

Néhány ismerősöm be se ment ma dolgozni, és nem azért mert megfázott. Számomra is felettébb nehéz volt a koncentráció, mert hogy ugye, minek is? Kiknek is? Gürcölünk itt, ezeknek az embereknek az ügyes bajos dolgait intézzük nap, mint nap, számlát állítunk ki meg szolgáltatást nyújtunk nekik, meg bármi, és EZEKNEK? Nekik, akik azt sem tudják, mi folyik körülöttük és igazából nem is akarják. Ezeknek a fenyítésen szocializálódott bólogatójancsiknak? Mert azt még értem, ha valaki gazdasági vagy hatalmi érdekből teszi az X-et a kormányra (nem fogadom el, de értem), de ezen kívül nincs egyetlen olyan érv sem, amely valóban igazolhatná azt, hogy Európa helyett Ázsiára, sajtószabadság helyett maximálisan kontrollált és irányított egyoldalú médiára, megértés, alkalmazkodás és elfogadás helyett gyűlöletre, erőszakra és kirekesztésre szavazunk -  hiszen lexikonokat lehetne megtölteni azzal a sok visszaéléssel és mocsoksággal, amit itt műveltek eddig. És nem elég. A hetvenéves nagymami tovább vigyorog bárgyúan: „Hát jó így minden, ahogy van, nem?” Hogyne nénike, meg hát a gyurcsányék is ezt csinálták ugye…. de nem az lett volna a lényeg, hogy ne az folytatódjon? Erre tessék: megkaptátok törvényesítve a korrupciót, sőt, igazából egyetlen járható utat épített ki nekünk ez a nagyszerű rezsim: ha velünk vagy, kapsz enni, ha máshogy gondolod, akkor pusztulj meg. (Nem mi mondtuk)

És a krumpliosztással meg utalványokkal megvett, egyébiránt elszegényített, kifosztott vidéki nyugdíjas hordák (haggyad má', 80 ezerből még simán meg lehet élni) meg a faékegyszerűséggel gondolkodó, aluliskolázott (tisztelet a kivételnek) darab-emberek ismét felkerekedtek és eldöntötték a sorsunk. Az évtizedes viszonylatban félretájékoztatott, megvezetett, agymosott egyszerű magyar ember, az ostoba, együgyű barom, akit nem érdekel, hogy mi van az oktatással vagy az egészségüggyel (pedig ők is megszenvedik), nem tud és nem is akar utánanézni annak, hogy amit a propagandamédiában mantráznak neki, abból mennyi igaz, nem képes felfogni a legelemibb összefüggéseket, ha pedig valaki mégis megpróbálja elmagyarázni neki, akkor Soros.

Ezek az emberek nem tudják milyen érzés az, amikor 12 év alatt negyedszer ébredsz a reménytelenségre és elkeseredésre, arra, hogy nem látod a jövődet abban a keretben, amibe kényszerítenek (ja, hogy őket már évek óta ebben tartják..na igen), arra, hogy az érdekeidet és az álláspontodat továbbra is semmibe veszik majd, - arra, hogy ha mást gondolsz, ellenség vagy és nem polgártárs. (de ez így szerintük rendben van) Arra, hogy élni nincs kedved egy olyan helyen, ahol az emberek kb 60% a menthetetlenül szolgalelkű és tuskó. És igen, most jöhetnek a beszólások, hogy itt legalább nincs háború meg nem éhezünk stb, meg még elmondhatom amit akarok most is és nem is lőnek le. Szuper. De hát ugye látjuk, hogy mindig van lejjebb, úgyhogy szurkolok, hogy hamarosan ez legyen. Nincs háború, de lesz 1000 forintos kenyér meg 4000 forintos sertés lapocka majd nyáron, de még akkor is minden rendben lesz, nem gond, majd azt is meg fogják magyarázni, és ezek a Kárpát medencében meghonosodott bölények / tulkok / jakok (vagy bármi ami béget) el is fogják hinni, meg különben is Brüsszel. Vagy a migránsok, vagy a baloldal vagy tök mindegy, de felelősséget nem vállalunk, interjút nem adunk, vitázni nem állunk ki, csak győzni szeretünk és persze soha nem hazudunk.

A leggátlástalanabb üzleti körök, a szakmai téren tehetségük híján csúcsra jutni egyébként sosem képes szakemberek véd és dacszövetsége élősködik rajtunk, a mindig befolyáséhes római katolikus egyház hathatós segítségével. És mindent elmond, hogy a húsz legszegényebb településen az emberek 80%- szavazott a kormányra. De egy csőfideszes bácsi még így is panaszkodik, hogy nem érti, a fővárosban miért nem látják a rendszer nagyszerűségét, ott miért nem sikerül soha nyerni? Talán azért uram, mert ott nagyobb a gondolkodó emberek koncentrációja.

De tudjátok mit? Jól van akkor. Nyeljétek tovább. Nézzetek félre és hazudjatok, legfőképpen magatoknak. Akkor toljuk full kreténben. De akkor innentől kezdve ne siránkozzon nekem senki, innentől kezdve meg ne találjon semmilyen még ki nem vérzett civil szervezet meg szívműtétre gyűjtő kisanyuka, kórházba gépeket venni szándékozó alapítvány. Hiszen itt minden rendben van és mindenkinek jó így. Innentől kezdve ne kérje az aláírásomat egyik alulról szervezkedő hatszáz fős ellenálló csoport se meg senki, menjetek és kérjetek a királytól vagy az elcseszett ellenzéktől, akiknek mondvacsinált összefogása abban a pillanatban lelepleződött, hogy nem sikerült nekik. Megy az újjal mutogatás, de végül is annak van igaza, aki azt mondja, hogy ezt a rendszert már nem lehet leváltani békésen avagy azon a pályán, amit ő épített. 

Elkeseredettségemben valahol már csak tényleg azt tudom remélni, hogy mint minden diktatórikus rendszer, ez is saját magát fogja felzabálni, és amúgy erre elég jó esélye meg is van jelenleg, és valahol már nem is bánom annyira, hogy nyertek, valahol élvezet lesz végignézni a szenvedésüket, ami persze nekünk még rosszabbat jelent majd, de tényleg alig várom, hogy ezek a notórius gengszterek belefulladjanak a saját sz@rukba.

Két hét elteltével jól látszik, hogy a komplett nyugati világ szélsőségesen egyoldalú álláspontot képvisel Oroszországgal szemben az ukrajnai invázió miatt. Mindez elsőre logikusnak tűnhet, de valójában elég nagyfokú képmutatás, tekintve, hogy azok a konfliktusok, amelyekbe például az Egyesült Államok nemzetközi téren beavatkozott az elmúlt évtizedekben, soha nem kapták meg a megérdemelt büntető választ. Oroszországot és Vlagyimir Putyint szinte minden nemzetközi médiában ma úgy ábrázolják, mint a náci Németország második eljövetelét ukrajnai tetteik miatt, miközben a nyugati hatalmak, különösen az USA, évtizedek óta folyamatos agresszióval lép fel más országokban különféle mondvacsinált jelszavakkal. Az arab térségbe is a „terroristák” és az „atom” miatt mentek, csak aztán véletlenül utána is ott maradtak még évekig a „békefenntartók”, akik azonban leginkább a térségben található ópiumföldek békéjére vigyáztak. Na meg persze az olajra. A gazdasági nyerészkedés másik, nem elhanyagolható szempontja, hogy az USA majdnem legnagyobb iparága a hadiipar, amelyet folyamatosan táplálni kell, mert ha épp nincs háború, akkor nincs meg az a körforgás, amely ezt fenntartja. Nem véletlen, hogy az elmúlt 50-60 évben folyamatosan jelen vannak az arab térségben, Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Amerikában, ahol különböző rendszereket döntenek meg vagy befolyásolnak. 

Az USA nemzetközi beavatkozásai, háborúi az elmúlt 100 évben:
1. Nicaragua amerikai megszállása(1912–1933)

2. Haiti amerikai megszállása(1915–1934)A banánháborúk része

3. Első világháború(1917–1918) 

4. Dominikai köztársaság amerikai megszállása (1916-1924

)5. Oroszországi polgárháború(1918–1920)

6. Második világháború(1941–1945)

7. Koreai háború(1950–1953)

8. Libanoni válság (1958)(1958)

9. Disznó-öbölbeli invázió Kuba ellen(1961)

10. Dominikai polgárháború(1965–1966)

11. Vietnámi háború(1965–1973)A hidegháború része

12. Második shabai háború Kongó ellen(1978)

13. Libanoni békefenntartók(1982-1984)

14. Grenada amerikai megszállása(1983)

15. Panama amerikai megszállása(1989–1990)

16. Öbölháború(1990–1991)

17. Szomáliai polgárháború(1992–1995)

18. Haiti megszállása(1994–1995)

19. Boszniai háború(1994–1995)

20. Koszovói háború(1998–1999)

21. Afganisztáni háború(2001–2014)

22. Iraki háború(2003–2011)

Épp Putyin lengette be a hírt a napokban, hogy bizonyítékokat (műholdas felvételek) fog előterjeszteni a 2001. Szeptember 11. –i „terrortámadások” kapcsán, amelyről mára nagyjából csak a mainstream média gyorséttermi fogyasztói nem tudják, hogy a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb mozzanata volt, amikor is Amerika saját magát támadta meg, saját civil lakosságából „áldozott” arra, hogy ennek ürügyén háborút indíthasson az iszlám állam stb ellen. (Olaj! olaj! olaj!), az ENSZ közbenjárása vagy segítsége nélkül. Az Irak elleni támadásban például több mint egymillió ártatlan iraki szenvedett halált, sérülést vagy kényszerült elhagyni a területet, de kirívó jogsértést a nemzetközi jog nem talált. A Center for Public Integrity arról számolt be , hogy a Bush-kormányzat a közelgő mészárlás nyilvános támogatására tett erőfeszítései során 2001 és 2003 között több mint 900 hamis kijelentést tett Irak állítólagos fenyegetésével kapcsolatban az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel kapcsolatban. Valahogy a nyugati média, amely a katonai agresszió legdühödtebb támogatójává vált, nem talált hibát a háború melletti érvelésben. és, az Egyesült Államokat és szövetségeseit szigorú szankcióknak sem vetették alá az ártatlanokkal szembeni elhúzódó nyolcéves „tévedés” nyomán. Valójában voltak szankciók, csak nem az Egyesült Államok ellen. Ironikus módon az egyetlen szankció, amelyet ebből az őrült katonai kalandból fakadóan Franciaország ellen történt, aki egy NATO-tag, amely Németországgal együtt visszautasította a meghívást az iraki vérfürdőben való részvételre. A globális hiperhatalom nincs hozzászokva az ilyen elutasításhoz, különösen állítólagos barátai részéről, ezért a francia bor és a palackozott víz bojkottját követelték a francia kormány „hálátlan” iraki háborús ellenállása miatt. 

Ennyit a nyugatról, amelynek médiagépezete ismét beindult és teljesen egyoldalú módon megpróbálja belemosni az emberek agyába, hogy ki a gonosz és ki a jó. Többnyire sikerülni is fog neki, ehhez hasonló példákat jól ismerjük az elmúlt évtizedekből, de akár az egyik napról a másikra hirtelen véget ért járvány-hisztéria kapcsán. Akinek nem volt eddig tiszta, hogy az, amit az elmúlt két évben műveltek velünk, hogy a Vírus, az egy előre megtervezett gazdasági és társadalmi szintű világméretű mesterséges beavatkozás volt, annak igazából nem is kell tovább olvasni ezt a cikket sem, elég, ha bekapcsolja valamelyik állami médiacsatornát és tovább hisz az illúzióiban. És az ezeken a csatornákon megállás nélkül ránk okádott propaganda meg is teszi a hatását, a pánik ismét fellángol, a józan gondolkodást ismét félretesszük néhány hónapra vagy évre. Vagy örökre. Most aztán megint van min csámcsognia mindenkinek, a félelem és rettegés tüze bőségesen táplálva, minden celebnek és közszereplőnek remek alkalom ez, hogy újra képernyőre kerüljön és véleményt mondjon, agitáljon. Perszehogy nem jó a háború. Perszehogy nem jó, ha emberek halnak meg és menekülni  kényszerülnek. Most aztán el nem hangzik az a szó sem, hogy migráns. Eddig kézzel-lábbal szapultuk a „más” háború elől érkezőket, eddig azzal riogattunk, hogy a sötét bőrű agresszív szakállas figurák megerőszakolják a lányainkat a hátsó kertben (nem mintha ezt egy fehérbőrű, nem szakállas ember ne tehetné meg), most meg beengedünk mindenkit az országba, mert „menekült”. tehát nem migráns, hanem menekült, két külön szó, a feltételek viszont ugyanazok, de persze megmagyarázzák ezt is, miszerint az arab térségből érkezők képtelenek szocializálódni stb. Hát én nem tudom, a törökök mindenesetre köszönik szépen elég jól elvannak Németországban, és hát két kifejezés biztosan eltűnt a fősodrású médiából a „járvány és a „migránsok”, helyette jött a „Háború”, nagy „h” val. (A többi, jelenleg a világon is zajló háború, az csak kis „h”) hogy. Tehát mindenre van magyarázat, csak arra nem, hogy azonos feltételek fennállása esetén mégis miért teszünk különbséget ilyen dolgok között - talán csak nem azért mert valójában elfogultak és előítéletesek vagyunk? Azt szeretném kérdezni, hogy az elmúlt tíz évben hányan rakták ki a FB profiljukra a Szomália, Eritrea, Burkina Faso, Guatemala vagy az Afganisztán zászlót, hány celeb kezdett el adománygyűjtésbe, miközben a kamerák előtt síró szemmel aggódott az afrikai gyerekekért vagy Indiában lemészárolt vallási felekezetek tagjaiért? A hírekben ezerszámra szólalnak meg politikusok, politikai elemzők, közgazdászok, államfők a világ minden részéről. És mindenki a saját szája íze szerint közli a média felé, ami nem pártfüggetlen. Minden hír úgy lát napvilágot, ahogy az érdekek diktálják. De nem látok riportokat az ott élő magyarokkal. Hacsak a Nyugat nem törekszik aktívan a harmadik világháború kitörésére, tanácsos lenne felhagyni az Oroszországgal szembeni förtelmes képmutatással és kettős mércével, és türelmesen meghallgatni a véleményét és az események okait.

Moszkva riadalmának valódi oka az volt, amikor az Egyesült Államok és a NATO elkezdte elárasztani a szomszédos Ukrajnát a kifinomult fegyverek arzenáljával, miközben a katonai blokkba való tagságra irányuló felhívások hangzottak el. Decemberben a türelme végéhez közeledő Moszkva szerződéstervezeteket nyújtott be az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, követelve, hogy állítsanak le minden további katonai terjeszkedést kelet felé, akár Ukrajna vagy bármely más állam csatlakozásával. A nyugati vezetők ismét arroganciával és nemtörődömséggel fogadták Oroszország javaslatait. Azóta több tucat gazdasági és kulturális téren is mérhető szankciót vezettek be az oroszok ellen, amely elsőre megint csak érthető, más kérdés, hogy nem éppen ez fogja e felbőszíteni Putyint, amely aztán esetleges szélsőséges tettekhez vezet majd.  Úgy gondolom, hogy ezek a folyamatok önmagukat generálják egyre jobban. Március 1-jén, kedden a YouTube úgy döntött, hogy blokkolja az RT és a Sputnik csatornáit minden európai felhasználó számára, ezáltal lehetővé téve a nyugati világ számára, hogy megragadja a globális narratíva újabb darabját. Egy ilyen vakmerő megközelítés, amely nem hagy teret a vitának, nem hagy teret arra, hogy Oroszország oldalát lássuk ebben a rendkívül összetett helyzetben, csak további patthelyzeteket garantál. Ukrajnában alapvetően nacionalista alapokon gyakorlatilag egy terrorista kormány működik. Efölött szemet hunyt az Unio az USA és az ENSZ. Donbaszban évek óta gyilkolják az oroszokat és ellehetetlenítik őket az élettől. A kisebbséget semmibe nézik. Lásd ukrán nyelvtörvény.  Gyakorlatilag az emberi jogokat teljesen aláásva működik egy ország Európában, akik legálisan irtják a saját kisebbségüket. Mind ezt úgy, hogy Amerika, a demokrácia hazája pontosan tudja ezt. A magyarokat ugyanúgy üldözik, mint az oroszokat. Sokan elvándoroltak, de még mindig 200 ezer magyar honfitársunk ott él. Az ukrán kormánynak volt nyolc éve békés úton rendezni a kisebbség kérdését. Ez nem sikerült. Ne felejtsük el, hogy Oroszország mellé állt Kína és Irán. Oroszország egyedül bedarálná a NATO- t. De Kínával és Iránnal együtt elsöpörné Amerikát is. Így most feladta a leckét a világnak. Most mindenki kivár, úgy hogy közben nemzetközi szankciókkal fenyegetik az oroszokat. De akárhogy is nézzük, Ukrajna egy mesterségesen összehozott báb állam. Úgy földrajzilag, mint a népességét nézve, bebizonyosodott, hogy életképtelen. Mint mindegyik összetákolt ország. (pl: Jugoszlávia vagy Csehszlovákia, amelyek már nincsenek) 

És akkor itt van még a magyarok különleges helyzete ebben az ügyben. Nem túlzás azt állítani, hogy olyan adósságot fognak Orbánék a következő kormányra hagyni, aminek a menedzselése, kigazdálkodása embert próbáló feladat lesz. A GDP arányos adóssága az országnak tavasszal 81 százalékon állt, ami 1995 óta a legmagasabb volt, forintban kifejezve pedig  46 795,5 milliárdra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az ország történetének legnagyobb adósságát sikerült produkálnia a jelenlegi kormánynak. (De azért bégessen mindenki tovább, meg amúgy is, nem megyek el szavazni, mert nincs kire, ezek már legalább meglopták magukat, különben is, MZP katonákat küldene a háborúba). A kontextusból kiragadott és végletekig mantrázott, az összes kormány által finanszírozott médiaqrva által napestig replikázott sablonok, és már nem is kell végighallgatnunk egy teljes beszédet, a lényeget a propaganda majd leszűri nekünk.  A média hitele már régóta megrendült, mégis újra meg újra a legtöbben elhiszik azt, amit onnan kapnak. Ezek az emberek talán nem látták az „Amikor a farok csóválja” című filmet. Kár. Sajnos valójában soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történik, hogy mennyire aljas az orosz támadás, vagy, hogy ebből mennyi az ukránok szándékos provokációja, (itt jön be 9/11 szindrómája), avagy meddig hajlandóak elmenni, hogy a világ nagyobbik része azt lássa, amit láttatni akarnak. Meggyőződésem, hogy egyik fél sem ártatlan, mint ahogy egy háborúban nem is lehet ezt kijelenteni. Ártatlanok csak a köznép tagjai, akik felett a basáskodó nagyurak ismét Monopoly-t játszanak nagyban. De hogy is állunk így a háború oldalvonalában, mimagyarok, akik jobbateljesítünk? A magyar állam minden ők legnagyobb egynapi új adósság kibocsátása, mai árfolyamon 1258 milliárd forint! 2014-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium “A legnagyobb veszedelem: az államadósság” címen adott ki egy elemzést, melyben bemutatják az akkori szerkezetet és nagyságot, majd hosszasan taglalják a felelősség kérdését, hogyan is jutott el az akkori állapotba az ország. Már rögtön az elején kijelentik:“a növekvő államadósság azt jelenti, hogy az utánunk következő generáció lehetőségeit éljük fel: elzálogosítjuk a jövőnket”.2010-ben Orbánék 21 749 milliárd forintnyi adóssággal vették át az országot, ezt sikerült több mint megduplázni, és feltornázni 46 795,5 milliárdra. Nézzük meg, miket is mondtak ekkor az általuk produkált összeg felére:

“Az államadósság mértéke elérte a kritikus szintet. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a jelenleg kormányzó szocialista-szabad demokrata kormány elzálogosítja a jövőnket.” Rogán Antal, 2004.

A GDP arányossa dósság 58 százalék volt, a mai 80 százalékhoz képest.„

"Azt kell látnunk, hogy a 2002-es kormányváltás óta körülbelül 5.000 milliárd forinttal nőtt az államadósság. Ha ezt lebontjuk érthető mértékegységre, akkor ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon mindenkinek, a csecsemőtől az aggastyánig bezárólag 1,3 millió forint tartozása van.” Orbán Viktor, 2005.

Ma ez a fejenkénti összeg 4 millió forint felett van.

"A 80-as évek végén megtanulta Magyarország, hogy az lehet, hogy a hitelt az állam veszi fel, de visszafizetni az ország lakóinak kell. A mai magyar állam felemészti a jövőnket, sőt gyermekeink, unokáink jövőjét is, éppen ezért a kormányváltáskor választ kell majd találni arra a kínos kérdésre is, hogy hol a pénz, mert az ország állapotán nem látszik az a sok milliárd forint felvett hitel.” – Orbán Viktor, 2006.

Ekkor 64 százalék volt a GDP arányos adósság a mai 80 százalékhoz képest.

“Az egyik legsúlyosabb “politikai bűn” az ország eladósítása volt. Nemrégiben hazánkat még a kilátástalan apátia uralta, és most minden erőre szükség van ahhoz, és minden magyar ember összefogására szükség van ahhoz, hogy a magyar gazdaságot talpra lehessen állítani.” – Szijjártó Péter, 2010.

Amikor fele ennyi adósság sem volt hazánknak.

Szóval így állunk, a hiperinfláció kb elkerülhetetlen, az Euro 400 körül lebzsel (lesz még rosszabb), beindult a benzinpánik, ahogy két éve az élesztő meg a WC papír pánik is – mondanom sem kell,  hogy ez szintén egy önmagát gerjesztő folyamat – úgyhogy rohanjon mindenki tartós élelmiszert és üzemanyagot venni (maszk már nem kell, mert február 24.-én a háború kitörésekor a vírus egyszerűen eltűnt – a különleges jogrend és a vészhelyzet persze maradt, hogy azért legyen valami kontroll lehetőség felettünk, ha netán nagyon tüntetgetni akarnánk vagy ilyesmi) – az egyébként meg a nyakunkon lévő katasztrofális klímahelyzettel meg így legalább szintén nem kell foglalkozni, a megoldásról úgyis csak pofázunk, most majd az se kell, hiszen Háború van, nagy „h” - val, a jövő meg ráér, még az is lehet, hogy egészen egyszerűen elmarad.

*Ebben a véleménycikkben felhasználtam néhány Fb komment tartalmát, az indexkép pedig Bansky elhíresült munkája, Minden jog az övék :-)

Néhányan már sejthettétek, hogy a mai fejlemények tükrében ismét hosszadalmas véleménynyilvánításba fogok kezdeni. „Minek csinálod ezt? / Semmi értelme” stb… szokták mondani azok, akikkel még értelmes vitát tudok folytatni a témában, mások meg inkább letiltanak. Azért csinálom, mert genetikailag képtelen vagyok az aránytalanságok, igazságtalanságok elviselésére, egész életemben az ilyesmi ellen küzdöttem, és meggyőződésem, hogy a látszat ellenére nem kevesen vannak azok, akik másként gondolják, és talán ez mankó lehet számukra is. A legfájóbb pontja ennek, hogy sok, általam értelmesnek tartott, tanult, egyetemet stb végzett ember sem látja azt a számos ellentmondást és viszontagságait, amely jelenlegi helyzetünket övezi, és amely eleve arra kellene, hogy sarkallja őket, hogy elgondolkodjanak. Egyszerű , evidens dolgok. Logika. De mindig van magyarázat, és én csak fake newst olvasok. Legtöbbjük egyébként kb ugyanígy gondolkodik rólam, csak épp fordítva: „Miért nem hiszek a szakembereknek?”. Azért, mert szerintem, amíg vannak ellentmondások, addig valami nem stimmel, és nem szabadna a fejünket a homokba dugva beállni a tömeg mögé, hanem igenis kérdéseket kell feltenni. Kérdések , amelyekre nem kaptunk választ két év alatt (pl: miért nem boncolják a „brutál” világjárvány áldozatait? stb, lásd régebbi írásaim). És ha nem hiszek a szakembereknek akkor annak a másik oka pontosan ez az össze-vissza beszélés, amely gyakran nyilvánvaló hazugságokba fullad. Pl: a CDC (Kb az amerikai népegészségügyi hivatal) épp elismeri, hogy hát az első két év számai nem voltak valósak, kicsit túltolták (de nem baj, mi továbbra is hiszünk nekik, minden rendben), és mára kb az összes „szakember” elismerte, hogy az első évben nagyjából mindenkit ide számoltak, aki meghalt, teljesen mindegy miben, mert a számokat „növelni kellett” a hisztériát fenn kellett tartani, és erre bizony a média erősen rájátszott, kihasználva a „pole pozíciót”. Itt hoznám be emlékeztetőül az évekkel ezelőtti sertés influenzát, amely hasonló félelemkeltéssel indult, de akkor még csak az amerikaiak haraptak rá - rakás embert beoltottak, aztán meg mentek a perek az utólag felmerülő problémák miatt. (Tudom, tudom, az USA-ban kb mindenki beperel mindenkit, mindenért)

de azért lásd:

Tehát még mindig minden rendben, a „szakemberek” majd megmondják, mi a helyes. Nem, nem hiszek nekik, saját tapasztalataim alapján, meg azért, mert az utóbbi évtizedekben már egyikük sem a gyógyításra esküdött fel, hanem a gyógyszeripari konszernek támogatására., amely a többletmegélhetését biztosítja. Na meg egyszerűbb felírni valami tablettát, amely eladása után a rendszer pénzt ad, mint mondjuk pár gyógyteát vagy megelőző gyógymódot javasolni, amely lassabb, de legalább természetes. (tudom, tudom, a rákot nem gyógyítja az ördögfarok kóró – de amúgy jelzem, hogy a CBD elég jól kisüti) Jó példa erre, hogy amikor egy X orvossal tavasszal beszélgettem a CBD (a kender egyik nem pszichoaktív hatóanyaga, amelyet január óta kb az egész világ – természetesen hazánk kivételével- elismer és támogat / nálunk inkább kivonják a forgalomból az olaját -  több százezer esetben bizonyítottan hasznos volt, és én is behoztam az országba vagy 40 dobozzal pár év alatt, meg lehet kérdezni, hogy mennyit segített azokon, aki kapott ), szóval a doki egyszerűen kiröhögött és azt mondta, hogy az semmire sem jó. Tehát ott tartunk, hogy a több ezer éves múltra visszatekintő orvostudomány, amelynek alapja mindig is a növényekből kivont anyagok (pl:kamilla, és még jó pár száz növény ) használata volt (egészen addig, míg nem sikerült előállítanunk kémiai vegyületekből is gyógyszereket), most egyszerűen félredobja az ősi tudást és szinte kizárólag a mesterséges gyógyulásban hisz. De hogyan higgyünk olyan embereknek, akik a folyamat közben jönnek rá, hogy mi is van, és láthatóan jókat nyerészkednek az ügyön. De minden rendben, hiszen ők a szakemberek, akik most azt mondják, hogy amúgy ha két kínai oltásod van, akkor annak értéke most NULLA. És még ez sem visszás senkinek. Néhányan eljutnak ugyan oda, hogy „hát igen, vannak nem épp demokratikus vagy aránytalan döntések”, „na jó, hát a diszkrimináció nem szép dolog” - de a többség érdekében ezt be kell nyelnünk….Biztos ez? Meddig lesznek jogaim, hol húzzuk meg a hátárt, amikor a „többség” érdeke felülírja a testem feletti rendelkezésem jogát? (Lásd: nácizmus és társai a XX. század elején) Ők a jóhiszemű ostobák csordája, azok, akik elhiszik, hogy az írott jog és a hatóság mindenáron követendő, akár a nyilvánvaló erkölcs kárára is. A tömegek, amelyek bármikor szó nélkül elveszejtenek minket, akik, ha megfizetik vagy meggyőzik őket, akkor a megfelelő ideológiai meggyőződésük birtokában úgy néznek a kegyetlenségre, mint az erény lehetséges változatára. Közhellyé váltak a rendíthetetlen nyugalommal véghezvitt emberiségellenes bűnök, de legalább látszik, hogy azok, akik ítélkezésre kényszerülnek azért, hogy boldoguljanak, azt csaknem minden esetben félelemből teszik, és nem is volt itt soha, egyetlen pillanatig sem szó vírusjárványról, mindez a gyógyszeriparnak és a gazdaságpolitikának az emberi félelemre alapozott járványa volt az elejétől kezdve. De ez amúgy konteo, ne higgyetek nekem, túl sok sci-fit néztem.

Már többször leírtam a véleményem, amiért a blogomat le is tiltották, mert „összeesküvés elméleteket” gyártottam, amikor azt mondtam, hogy lesznek vakcina-útlevelek, megkülönböztetések, meg a hatáskörök kiterjesztése, vagy, hogy a negyedik hullámot éppen azzal öngeneráljuk, hogy szétoltjuk a társadalmat, és ezzel újabb mutánsok létrejöttét segítjük elő.  Aztán azóta már az is kiderült hogy a barom svédeknek mégiscsak jobban sikerült, mert az elzárásokkal rendelkező országok összességében magasabb halálozási többletet produkálnának, mint ők ott északon.

Goddawn! -  a szemét svédek bezavartak, mert nem követték a haladási irányt, és kiderült, hogy nekik így se rosszabb, sőt! Vagy nem az van, hogy esetleg kialakult náluk a minden más vírus esetben is kialakuló nyájimmunitás? Ez baromság, te konteós vagy!

De néhány illetékes azóta sajnos kénytelen volt elismerni, hogy a  maszkok hatástalanok a vírussal ellen (Leanna Wen, CNN), hogy a beoltottak is terjedhetnek és megfertőződhetnek (Cecil néni), hogy a halálozási arány az influenzához hasonló (Chris Hayes);hogy a tünetmenteseket nem szabad tesztelni (NFL), hogy a gyerekek nincsenek veszélyben, és az iskoláknak nyitva kell maradniuk (Biden) stb,… de minden rendben, ne tegyetek fel kérdéseket, hagyjátok, hogy tovább irányítsák az életeteket, és közben fogjatok le és szúrjátok belém a tűt, mert a társadalom ellensége vagyok...Én az „oltástagadó”, a „konteós”, aki átesett ezen a betegségen, (egy hónap tüdőgyulladás), én, aki azt mondtam, hogy ha a szervezetem már termeli az ellenanyagot (amelyről azt mondták nem fogja-Merkely 2020 tavasz) – minek oltassam be magam? És lám ma már a saját „szakembereik” is azt mondják, hogy a természetes immunitás a legjobb, és az ne oltson, aki már átesett (Rusvai, 2021 december), Én, aki hülye vagyok, mert próbálok logikusan gondolkodni ebben az elmeterrorban, amit ránk öntenek két éve.. Egészen bizonyos, hogy vannak nemnormális laposföld és gyíkember hívők, ezt nem kétlem, de tessék már tudomásul venni, hogy a nem oltottak 90% egyetlen okért nem oltat: azért, mert az oltással járó kockázatot (amelyek minden „szakember” és EÜ cég elismer, s ezzel azt, is, hogy bizonyított emberkísérlet zajlik) kisebbnek ítéli, mint azt a kockázatot, hogy elkapja a vírust és belehal. (főleg, ha már át is esett legalább egyszer). Tisztában vagyok a vírus súlyosságával, tudom, hogy sokan meghaltak (2018 -ban 38 ezren haltak meg az influenza szezonban- csak szólok), de azt is tudom, hogy sokan meghaltak, vagy egészségügyi károsodást szenvedtek, olyanok is, akik oltattak – de erről nem beszélünk, ez tabu (de még mindig minden rendben). Nem ismerem az arányokat, eleinte nem lehetett erről nyilatkoznia senkinek (ez totál rendben), de az érintettek rokonait nem lehet világszinten elhallgattatni az internet korában, így kénytelen-kelletlen elismerték, hogy van ilyen, de alig. És az ilyen esetekről nem számol be a közmédia, mert az ellentétes lenne a fősodrással, meg minek a pánikkeltés (WTF!!!!???)

itt szúrnám közbe, hogy ha van valaki, akire esetleg figyelni kellene az mondjuk Dr. Michael Yeadon: a Pfizer volt vezető tudósa, vagy  Dr. Robert Malone: a MRNA vakcina feltalálója.. Sajnos mindkettőt cenzúrázzák a médiából. De ez biztos véletlen, amúgy is csak gonosz, bosszúszomjas emberek lehetnek ezek, akik össze-vissza beszélnek,,

 https://www.lifesitenews.com/news/former-pfizer-vp-warns-of-permanent-totalitarian-health-tyranny-and-shares-advice-on-how-to-stop-it/?fbclid=IwAR3Dd6vQLX0HOSZr--D0xEcUO4LrIp9Js2L2eSNeF2M0LhG9yYrJgdu-rNk

Hát nem minden szipi -szuper? Hiszen már érkezik a 2 éves gyereknek való vakcina (hát gyerekkorodban is kaptál, nem, ’azt még se haltál bele! – igaz kétéveseknek nem szokás influenza oltást se adni, és amit megkapnak életük elején, az kb végig védi őket, nem kell félévente menni). De MINDENKI védve lesz, és minden rendben lesz, elég lesz egy oltás, ja nem kettő, nem lesz negyedik hullám, ja de mégis lesz, de amúgy már három oltás kell, és ha elérjük a 6 millió oltottat, már megleszünk, ja nem, itt maradt egy csomó vakcina, amit megvettünk külföldről, szóval most már jöhet a negyedik oltás is, mert hát a védetteket meg kell védenünk a védtelenektől, kényszerítve őket arra a védelemre, amely nem teljesen védte meg a védetteket. De persze mi nem hallgattatjuk el azokat, akik  más véleményen vannak, és egyébként választások is lesznek, tehát nem tehetjük kötelezővé az oltást, a végén még fellázadnak, mint Európa kb minden országában..Hát így megy ez a koronás globális társasjáték, amelyben a szabályokat mindig az adott szituáció adja, lehetőleg a "bank" javára. előfordul, hogy három napja lázas vagy és minden egyéb bajod van, de az a fránya vizsgálat csak nem akarja kimutatni a pozitivitást, már megmérték vagy négyféleképpen, különböző vizsgálatokkal és tesztekkel, de még mindig negatív, aztán, amikor hetekkel később bevizsgáltatod az antitestjeidet,, kiderül mégiscsak átestél rajta (pl az én esetemben is ez volt), de az úgy van ám, hogy, ha egy (negatív) csíkot mutat a tesztlap, akkor a háziorvos / mentős / "szakember" egyből azt mondja, hogy ezek a gyorstesztek nem igazán megbízhatóak, ha viszont két csíkot mutat (pozitív), akkor természetesen karanténba kerülsz, mert az már megbízható eredménynek számít. 

Mondom: minden rendben, mert holnaptól csak 3 oltással érvényesülhetsz, főleg, ha rendőr, egészségügyis, tűzoltó vagy valami nagyobb cég alkalmazottja vagy, ahol a vezetőséget már beszippantotta a félelem. Csináljad! Csináld tovább, vegyvédelmi ruhában menjél tárgyalni, ne engedd be a rokonokat és ne csókold meg a feleségedet, mert a végén még elkapsz valami görög nevű sz@rt, amibe belehalsz. Szóljál rám, hogy húzzam fel teljesen a maszkom, téged nem érdekel a bepárásodó szemüvegem, ez a szabály. Várd a megváltást, bárki is hozza. Közösítsd ki azokat, akik nem a te álláspontodon vannak. Ne engedd őket dolgozni. Nincs szükség rájuk, mert ők buták, te pedig okosan engedelmeskedsz, hiszen a vakcina működik, az ország működik, a kormány ezért lazán a kukába dobhatja a "csak" két oltással rendelkezőket, meg azokat, akik természetes módon, megfertőződéssel szereztek immunitást, nincs ebben semmi ellentmondás, vagy furcsaság, mondom, különben is: még nem tartunk ott, mint az Ausztrálok, akiknél ha nem oltatod be magad, nem dolgozhatsz, zárolják a bankszámládat, és külön táborokba deportálnak, ez még nem Görögország, ahol minden 60 év felettit köteleztek az oltásra, s ha ezt nem teszik meg 3 havonta 100 eurót kell fizetniük (nem, ez nem arról szól, hogy hátha kipusztulnak a "haszontalan" idősek- hülye konteós vagy megint), Nem, hazánk, még nem tartozik azok közé, akik pénzbírságra ítélik az utcán mászkáló oltatlanokat, kizárják a tömegközlekedésből vagy a boltokból őket.- ugye milyen rendben van itt még minden? Higgyétek, hogy továbbra is így lesz, a választások után, meg azután is, higgyétek, hogy nem ti vagytok a lábosban két éve tűzre rakott béka, amelyik szépen lassan megfő, anélkül, hogy észrevenné, .  

A mintegy 150 milliárdos közétkeztetési piac első számú szereplője a Hungast-csoport, amely az elmúlt tíz évben üstökösként emelkedett a magyar menza csúcsára, és aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy miképpen zajlanak a dolgok Magyarországon az elmúlt három kormányzati ciklusban az bizony jól sejti, hogy e roppant „siker” mögött is erős politikai hátszél, mi több, monszun fúj.

A 2010-es kormányváltás alaptételeként, a jelenlegi hatalom egyik legfontosabb gazdasági üzenete és jelszava az volt, hogy „söpörjük ki a multikat” az országból, és „hozzuk helyzetbe a magyar termelőket” Ez a nagyon jól hangzó, patrióta hozzáállás természetesen éppen annyira álságos, mint amennyire majdnem minden kezdeményezés kommunikációja a kormány részéről. A más szakterületek, szagágazatok bekebelezésében alkalmazott módszerekhez hasonlóan a szép szavak és a nemes ideák itt is csak arra kellenek, hogy indokul szolgálhassanak a fékevesztett kapzsiságnak és a vagyonszerzésnek, miközben köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A „helyzetbe hozás” egyébként is csak azokra vonatkozik, akik megfelelő alázattal és hűséggel viseltetnek a rendszer iránt, egyébként pedig teljesen másodlagos a valós érték. Számos esetben, jellemzően vidéken például XY (sógor, szobatárs, ismerős, vagy egyszerű s3ggnyaló) bekerül a beszállítók közé mivel helyi termelő, aztán fogja az őstermelői igazolványát, elmegy a Nagybani piacra bevásárolni, majd a megvásárolt árut szállítja haza a helyi, vidéki konyha részére, mintha ő maga termelte volna. (Természetesen vannak normális helyi termelők is, akik egyszerűen csak meg akarnak élni)

Egyébként teljesen mindegy is, melyik szakmáról beszélünk, mivel előbb-utóbb minden erre a sorsra jut itt nálunk a narancssárga vidámparkban: A jól bevált gúzsba kötő mentalitás lényege, hogy a források átcsoportosításával függőségi viszonyba hoznak egy-egy szakterületet, megváltoztatják a közép és felső vezetés struktúráját - lehetőleg párthű egyéneket helyeznek vezető pozícióba – és a legapróbb részletekig átveszik az irányítást. Ők mindent tudnak rólad, te viszont néha azt sem tudod, ki a főnököd, és persze ne kérdezz semmit. Teljes leuralás zajlik, amely során legtöbbször nagyképű, pőkhendi, magának mindent megengedő, a végső totális kontrollt megcélzó, hajlott gerincű friss harmincasok akarják megmagyarázni a 20-30 éve szakmájában dolgozónak, hogy mit is kell itt csinálni. Mindenhol ez megy, a menza sem kivétel. Az effajta központosítás mentén hozott döntéseknek, amelyek egy egész szakma működését befolyásolják, természetesen megfelelő szaktudással és felelősséggel kellene bírniuk - ez elvárható lenne egy normálisan működő rendszerben, és akkor végül is minden rendben lenne: örülhetnénk, hogy magunk erejéből alakítjuk a dolgokat, a saját erőnkből termelünk. Csakhogy nagyon jól látszik, hogy amíg a „gonosz multik” csak vitték ki a pénzt az országból, addig legalább elég jól értették is a szakmát, míg a jelenlegi rendszer leginkább csak a haszonra játszik, a szakmaiságot meg majd „megoldjuk valahogy”. Majd kialakul. Nem egy esetben valóban az egyetemekről frissen kipottyant rokonok vagy gazdasági partnerek rokonai ültek be azokra a helyekre, amelyekben előttük 20-30 éves tapasztalattal bíró kollegáik töltöttek meg, és akik nagy része egyébként a Hungast érkezésével, vagy legalább is néhány hónapon belül felmondott. És ezek a lelkes NER ifjak mindent marha jól tudnak ám. Meg vannak győzödve tévedhetetlenségükben, hiszen ahhoz vannak hozzászokva, hogy ők dirigálnak, és senki nem mond ellent nekik. A fiatal, megújító erővel egyébként nem is lenne semmi baj, ha ez úgy működne, hogy az idősebb szakmabeliek idővel fokozatosan átadják a tudást az utánuk következőnek, sajnos azonban ennél jóval barbárabbak a módszerek. Az elődök szakmai tudására gyakorlatilag nem kíváncsi senki (hiszen azzal elismernénk, hogy mi nem értünk annyira hozzá), azaz éppen csak annyira, ami alapján az újonnan érkezettek egyátalán képbe kerülnek, majd az elkövetkező intézkedéseikkel átformálják, avagy a részlehajló és korrupt rendszer befogadására alkalmassá teszik a terepet.

Ezen a terepen szinte kizárólag csak a „haverok” cégeinek termékeit áruljuk, a minőségi szempont sokadlagos, csak „bizonyos” cégek lehetnek a beszállítók, a karbantartók és a technikai háttért biztosítók - cserébe a későbbi százalékos visszaosztásokért, ami magyarul annyit tesz, hogy csak tőled vásárolok egész évben, ha év végén az éves nyereséged 10-20 (tárgyalás kérdése) százalékát visszautalod nekem. Ez a módszer egyébként nem új keletű, és nem is egyedi – szinte az egész ország így működik – de most már ott tartunk, hogy szinte kizárólag a szállítók és az üzemeltetők érdekei határozzák meg azt, hogy a gyereked mit fog kapni holnap ebédre. A szállítók működését elősegítő, előre meghatározott szállítási napok és rendelési minimum összegek jócskán megnehezítik az élelmezésvezetők dolgát, akiknek elsősorban még mindig a gyermekek illetve a szülők felé kell reprezentálniuk, avagy az étel nem lehet rossz vagy kevés, de közben halmozott megfelelési kötelezettség áll fent az anyacég és partnerei meg vagy 20 különféle hatóság irányába is, ez pedig teljes mértékben eltorzítja a menzarendszert, amelyben jelenleg minden fontosabb, mint az, hogy tulajdonképpen mit is főzünk a vendégeknek.

De haladjunk időrendben, és nézzük meg, hogyan is jutottunk el idáig?

A cikk elején említett kormányzati kezdeményezések néhány év alatt elérték a hatásukat, minthogy a különféle rendeletekkel gyakorlatilag ellehetetlenítették a külföldi multikat, akik hamarosan feladták a szélmalomharcot a kormánnyal szemben és azt mondták, akkor köszönik szépen, de nem kérnek többet az egyoldalú szabályozásokból, melyek időről időre megnehezítették létezésüket. 2012-ben szintén bevett módszerek alapján létrejött a NÉBIH, amely a szokásos módon született:: ha valamely szakterület jeles intézményét körülményes és nehézkes lenne átalakítani, akkor inkább létrehoznak egy teljesen új intézményt, amely már teljes mértékben az ő elképzeléseik szerint működik. (Ilyen volt például a Fiatal Írók Szövetsége, vagy József Attila Kör forrásainak megvonása a kultúra területén, ami - nem véletlenül - nagyon is nehéz terepnek bizonyult, de végül csak létrehoztak helyette valami háromsoros, kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű nemzeti izét, ami a másik kettő helyett van – azoktól természetesen megvonták az állami támogatásokat, emide meg több mint 400 milliót dobtak kezdésnek. )

A NÉBIH tehát az ÁNTSZ-től csoportosította át a közétkeztetésre vonatkozó feladatköröket (is) - avagy ezen a ponton kezdődött meg a szakma központosítása a fent leírt módszerekkel. Működésük létjogosultságának reprezentálására később ki is adtak egy csudaszép kiadványt „Útmutató a vendéglátás és étkeztetés jó higiéniai gyakorlatához” címmel – de nem hiszem, hogy túl sok üzletvezető vagy konyhai alkalmazott olvasta a több száz oldalas száraz anyagot, és nem azért mert rossz, hanem mert porhintés. Álca. Felszín. Kirakat. De az i-re a pontot a 2014-es, azóta is érvényben lévő EMMI rendelet tette fel, amely újfent egyoldalú látószögből szándékozott megreformálni a közétkeztetést, úgymond apelláció nélkül. Ebben szabályozzák le korosztályonként az adható só / rost / zsír stb mennyiséget, - ami egyébként megint csak nem lenne rossz elképzelés – de ezen a téren erőszakkal nem lehet eredményeket elérni, a gyerekek egyszerűen nem eszik meg azt, ami ízetlen, vagy azon a tájegységen „nem népszerű”. Alkotói feltehetőleg megadták a látszatát annak, hogy a terület újraszabályozása a szakma egységes álláspontját tükrözze, ám ez nagyjából abban merülhetett ki, hogy a saját szakembereik összeültek és úgy „szakértették” meg a dolgot, hogy az nekik kedvezzen. Mint mindig. Az étlapok központosítása azért sarkallatos kérdés, mert az ország különböző területei, más-más étkezési szokások vannak érvényben, amit egyik helyen szívesen fogadnak az ellátottak, azt máshol ki nem állhatják, ezért is volt hasznos, amikor még az üzletvezetők írták az étlapokat a helyi igények szerint. Ők most „csalni” kényszerülnek, mint mindenki, aki ebben az országban kb élni akar, hiszen ez a rendszer pontosan erre kondicionál: lopj / csalj / hazudj – hogy el tudd tartani a családodat-  olyan dolgokat tegyél, amelyeket egy normálisan működő állam normális fizetése mentén nem tennél, ezáltal sarokba vagy szorítva. Az üzletvezető elsősorban a helyi ellátottakkal áll napi kapcsolatban és (vidéken hatványozottan) nekik felel a minőségért. Sok esetben ez azt jelenti, hogy nem a központi étlaphoz igazodik, hanem a helyi kérésekhez, avagy mit ennének a gyerekek szívesebben. Mindez persze borzalmas dokumentációs többletmunkára kényszerítené, hiszen ebben a rendszerben mindenért „engedélyt kell kérni” és a legapróbb változtatást is dokumentálni, valamint megvárni míg kb három feljebbvalón keresztül megy és megjön az engedély. Mondom, a rendszer napról napra egyre túlszabályozottabb. Ezekre a hosszadalmas folyamatokra legtöbbször nincs idő és kapacitás, ezért az üzletvezető (ha nem akarja, hogy a szülők felkoncolják) egyszerűen mást főz, mint ami ki van írva. Így tehát téged, aki rá vagy kényszerítve, hogy „kicsiben” csalj, bármikor elővehetnek ezért azok, akik mindezt nagyban teszik és törvényesen. Az üzletvezetők megkapják a dietetikusok által összeállított étlapot, ami az utolsó betűig megfelel az EMMI által előírtaknak – miközben kb senkit nem érdekel, hogy amúgy a gyerekek mit is esznek. Rakott sárgarépa, chilis bab, kefír kiflivel uzsonnára – csak pár extrém példa, amelyek kiverik a biztosítékot a szülőknél, akik az ország számos pontján adtak már hangot elégedetlenségüknek (olyan helyeken, ahol az üzletvezető nem „hajlandó csalni” vagy egyszerűen behódol az esetenként értelmetlen szabályozásnak ) A Hungast kapcsán rengeteg ilyen panaszról esett szó az elmúlt években, és jelenleg is több helyen „lázadoznak” De mit lehet tenni? Nagyjából semmit. A kivéreztetett önkormányzatoknak többnyire nincs forrásuk ahhoz, hogy saját kezelésbe vegyék a konyháikat, így marad a NER szülte Hungast. A cégcsoport sikertörténete a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tipikus képét mutatja: az országból kiebrudalt multik helyére törvényi módosításokkal „becsúsztatott” cég Palkovics László (akkor innovációs és technológiai miniszter) jótékony közreműködésével és aláírásával kapta meg az ország közétkeztetésének nagy részét. A Hungast így az elmúlt években több önkormányzatnál is átvette a közétkeztetési feladatokat, a cégcsoport nyerte például a pécsi tendert, de a kötöttek szerződést Zuglóban és Szekszárdon is. Pécs városa még 2012-ben írt ki pályázatot 1,445 milliárd forint értékben, amelyre két ajánlat érkezett, az egyik a Mecsekhústól, a másik pedig a Hungast Dél-Magyarországtól. A Mecsekhús ajánlata kedvezőbb volt, ám pályázatát érvénytelennek minősítették. A Hungast Dél-Magyarország ajánlata 76 millióval volt magasabb, mint az erre a célra szánt éves keret, a pécsi városvezetés mégis őket hozta ki győztesnek. Ezután a Hungast a cégcsoport megvette a az éves 14 milliárd forint árbevételt generáló Sodexo Magyarországot, illetve a cégen keresztül az 500 millió forintos árbevételre szert tevő Zóna Vendéglátót is 2017-ben, ezen kívül pedig még a jelentős piaccal bíró Elamen Zrt. 51 százalékos tulajdonát is. Itt volt egy kis átmeneti zűrzavar, a  Hungast ugyanis az összefonódás engedélyezése iránt kénytelen volt kérelmet benyújtani a Gazdasági Versenyhivatalhoz, mert a Sodexo felvásárlása után egy tulajdonosi körnél összpontosul a közétkeztetés és a munkahelyi vendéglátás jelentős része, de a hivatal 2017. július végén természetesen kimondta , hogy ez nem jelent versenyjogi problémát.

De lássunk még tisztábban: A cégcsoport sikerei mögött Bánki Erik, a Fidesz országgyűlési képviselője áll.. A Hungast Holding Zrt. tulajdonosa ugyanis az S-Food Kft., amelynek tulajdonosai között György Tamás és testvérei is megtalálhatók. György Tamás – György Zoltánnal együtt – korábban tulajdonosa volt annak az Aquaplus Kft.-nek, amely több fideszes vezetésű településen is épített fürdőket, és amely alapítója volt az Aqua Holding Kft.-nek. Utóbbiban 2006 és 2010 között tulajdonos volt Bánki Erik, a Fidesz országgyűlési képviselője is. A Hungast mára számos alcégre darabolta önmagát, és jelenleg az ország 19 megyéjében közel ezer tálalási pontot, hozzávetőleg háromszázezer adagot főz.

Hogy mit, az tehát gyakran nem számít, az a lényeg, hogy a szabályok, követelmények betartásával minél több milliárdot takarítson meg év végén. A végletekig túlszabályozott, egyoldalúan működő torz rendszer a cégvezetésen és az üzleti partnereken kívül senkit nem szolgál. Az alkalmazottak minimálbér körüli összegekért dolgoznak a hajnali óráktól egészen kora délutánig, megbecsülést a legritkább esetben kapnak, azt is leginkább a vendégektől. Havonta adják egymásnak a kilincset a szakácsok, akiknek 170 ezerrel szúrják ki a szemét 30 éves munkaviszony után, és az évek alatt mindenféle cafetéria és utazási támogatás megszűnt.

A dolgozóktól elvárják, hogy rúgjanak fel évtizedes, megszokott és bevált módszereket, és viselkedjenek hithű szolgaként ebben a leuraló rendszerben, ahol az üzletvezető a kínaiban veszi a fehér pólót a konyhalányoknak, mert a cég nem ad.  „Nincs pénz”- mondják a kb 15 milliárdos éves bevételt termelő Hungast Vital emberei, az üzletben lévő technikai felszerelés elavult, de elvárják, hogy a trendi reformkonyhát vigyék az helyett, amit a lakosság szívesen fogyaszt, a költségeket szigorúan veszik, ellenőrzik és megszorítják amennyire lehet, ott spórolnak, ahol tudnak – és felbontják a szerződéseket mindenkivel, aki nem hajlandó az ő játékszabályaik szerint játszani. Találkoztam olyan üzletvezetővel, aki hónapokig a saját pénzéből fizette a sofőrje tankolásait, mert a cég nem volt képes megcsináltatni az autóra szóló tankolókártyát. Végül egy egész havi fizetését adta oda a sofőrnek, és ezt a pénzt csak hónapokig való könyörgés után kapta vissza, de azt is úgy, hogy annyival kevesebb nyereséget regisztrált a cégnek az adott hónap végén. Ugyanitt elromlott az egyik hűtő és hat héten keresztül az ország legnagyobb közétkeztetési cége nem volt képes egy szerelőt küldeni a javításra. Éhbérért dolgoztaott nyugdíjasok, kisemmizett szakemberek, egyoldalú és totális kontroll -  oldalakon keresztül tudnám sorolni azokat a visszás tapasztalatokat, amelyekről a Hungast konyhákon dolgozó alkalmazottak beszámoltak az elmúlt években. Egyesek szerint már csak az hiányzik, hogy a folyosókat és az irodákat bekamerázzák és az interneten keresztül figyeljenek mindent. Állítólag nem vagyunk messze ettől, hiszen már így is mindent a neten keresztül intéznek és figyelnek, hiszen az nagyon „mai” és modern – ők már ebben nőttek fel, ezt ismerik, nem pedig az elavult ősi módszereket, amelyek kézzelfoghatóak, gyakorlatiasak és ésszerűek voltak.  Megtehetik, hiszen övék az „ország nagy része”, és már senkit nem érdekel, hogy ez a szakma már csak egy lépésre van a rendszerszintű rabszolgásítástól, és ez hamarosan talán meg is valósul. Friss információk szerint ugyanis vezetőségváltás várható a Hungastban, az elnöki székbe többek között a MÁV és a VOLÁN élén évekig menetelő Dávid Ilona fog ülni hamarosan, Egy kérlelhetetlen közgazdásznő, aki eddig is bizonyította már a rendszer iránti hűségét, egy véreb, aki kellőképpen alkalmas arra, hogy az évek óta dédelgetett végső megoldást a „Nemzeti Menza” ügyét végigvigye, mert bár gyakorlatilag már most ebben élünk, azért még van mit finomítani ezen a kiszipolyozó rendszeren, ráadásul hivatalosan még nincs érvényben ez a kifejezés, de kispajtásaink már dolgoznak azon, hogy megkeserítsék sok-sok, ezt a szakmát valamikor szívvel-lélekkel végző és akaró munkavállaló életét. Csakúgy mint ahogy az oktatásban a tanárokkal, vagy az egészségügyi dolgozókkal tették. Aztán majd ehetjük a narancsos velőlevest….

Tépő Donát:Tehetetlenségi Erő (Részlet)

Alpha 60

Darab

Csak a zene által kapok impulzusokat. Rajta vagyok éjjel-nappal. Alvás közben, és amikor vágom a fát. A terraboxok tompa, ezüstös fénye visszatükröződik az arcomon, mialatt a zenében lévő kiállás közepén felépül a harmónia, szikkadt bőröm pórusai kitágulva öblögetik magukba a basszusokat. Egy Mérnökkel a 7-es blokkból felvarrattam egy kerámiaberakásos nanokompozit hangszedőt, mely a hússzöveteimbe ötvöződve összeköttetésben áll a teleprácson elérhető bármely zenével. Muszáj, hogy impulzusok érjék az idegpályáimat, különben teljesen apatikussá válok. Minden nap három terraboxot ürítek ki, mégis alig futja a havi levegő és vízadagra. Mondtam az egyik ültetődarabnak, hogy ha ez így megy tovább, jövő hónapban be se jövök. Van még úgy háromhavi tartalékkészletem, az alatt majd csak kitalálok valamit. A folyosónkon a 413-asban lakik egy nő, azt ígérte, ha megdugom, szerez valami munkát a takarítóknál. Semmi kedvem fertőzéseket elkapni, de úgy hírlik, hogy azon a részlegen akad a legtöbb mellékes. A lakók folyton elhagynak dolgokat, amivel aztán lehet seftelni a hétvégi börzéken. Akkor inkább már az, mint a folytonos fakitermelés ebben a megfeszített tempóban. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor a beosztási procedúra után elkezdtem vágni a fát, még elég volt napi egy boxot kiüríteni. Ma, már meg se várjuk, hogy a klónhusángok elérjék a plafont, amint lehet, szedjük is ki. A fülemben klasszikus XXI. századi techno lüktet, suhintok, darabolom a husángokat, dolgozom szét rendületlenül, érzem az aminosavak bizsergését, meg hogy a katabolitikus energiák hőtermelés mentén átalakítják a szervezetemben lévő redukált vegyületeket. Telik az idő, a facellákra bontott másodpercek szabályosan ropognak, megfeledkezve akut mirigytúltengésemről sablonélekre osztódom. A minőségellenőrzésre kiküldött felmérődarabok ott okoskodnak minden műszakkezdésnél a soron, és úgy tesznek, mintha élet-halál urai lennének. Játsszák a fejüket, pedig alig kapnak ötven literrel több vizet naponta, mint mi, meg van egy havi bónusz napjuk az oxigénfeltöltőben. Annyira monoton és kilátástalan az egész. Évről évre, minden hajnalban az ébresztőcsík éles, sárga fénye körbe a falon. A konzolra kódolt női hang ébresztőnek szánt ócska dumája. Már rég le kellett volna cserélni az új személyre szabható modulra, de az több órányi oxigént jelent, úgyhogy inkább elviselem az unásig hallott konzum-ébresztést. Megtanultam gyorsan elkészülni. A saját időmből megy el. Már a Neveldében is az elsők között álltam készen a napi feladatokra, erre büszke vagyok, bár soha semmire sem mentem vele. Az egységesítés nem tesz kivételt senkivel. A részlegünkön mind olyanok tanultak, akiknek a szülei nem élhették túl a fertőzések utóhatásait. Az intézetben nagy volt az összetartás és a fegyelem, így az ottani tapasztalatok igen jól jönnek manapság, csak félek, már ez sem elég. A husángozóban még tartják magukat az emberek, de napról napra érezni, hogy egyre fásultabb a társaság. Van, aki csupán csak pár hónapja van itt, de már nyöszörög, nem bírja. Micsoda baromság. Tizenöt évesen fát hordtam a gaffereknek, ezek meg itt nyavalyognak. Harminchat husáng per boksz, minden nap háromszor, kölyök! Nemrég álltak munkába, de fele addig nem fogják bírni, mint a mi generációnk. Akkor lesznek csak igazán magasak a könyvpiaci árak! De mi persze csak egy nyamvadt sugárkezelés-bónt napunk majd, kenjük a kevlárunkba. Múlt héten, a soron szívrohamot kapott valaki, és ott is maradt, bevégezte. Később a napi fejadagját szétosztották a műszakosok között. Micsoda szánalmas nagylelkűség. Hát így mennek a dolgok idelent. A szomszédban lakó kötöző szerint tíz éven belül vége a világnak. Nem bírjuk tovább, már az is csoda, hogy itt vagyunk. Ő minden reggel elvből imádkozik a közfolyosón, a darabok csak röhögnek rajta. Az ó-kultúra egyes szertartásai nevetségesen hatnak a fiatalok szemében, de őket legalább elszórakoztatja valami. Nekem meg csak a zene maradt. A múltból már csak ez számít, az eltelt idő, mintha nem is lenne, azt már úgyis elhibáztuk, mert naivak voltunk és tudatlanok, ezért a végén már csak sajnáljuk, és az egészet a következő gondolat mentén igyekszünk érvényteleníteni. Az elődeimtől örököltem ugyan pár igazi lemezt, de azokat kizárólag csak végső esetben használnám fel. A könyvek különben is többet érnek, és a börzéken ki lehet fogni egy-egy lemezgyűjtőt, aki hajlandó velük üzletelni. Magam részéről képtelen vagyok létrehozni bármit is azokból a tárgyakból, amelyek körülvesznek, még a gyártásuk menetét sem ismerem. Ha a mérnökök eltűnnének a telepről, alkalmatlan lennék bármit is újraindítani. Csak a favágáshoz értek, mert erre tanítottak és osztottak be. De így legalább folyamatosan tudok zenét hallgatni. Nem is tudom, mihez kezdenék e nélkül. Mégis egész héten azzal a tudattal dolgozom, hogy a hétvégi börzén majd csak kifogok valamit. Mások is vannak így. A zene értéktelensége ellenére sokan megkeresnek egy-egy tétel kapcsán, amelyeket sehol máshol nem találnak meg. Szerencsére a memóriakapacitásom már spirálrácsozott szériás, így senki nem kérdőjelezi meg a hitelességem, de ebből akkor is csak néhány napi vacsorám van meg valami középkategóriás elosztóban. Ha össze tudnék kaparni legalább félévnyi oxigént, felmehetnék a nulladik szintre tanulni a gafferektől. Itt lent, a favágásból már nem remélhetek több kreditet, így marad a szerencse. Hiszen csak egy darab vagyok. De a zene minden nap kérlelhetetlenül lüktet tovább a fülemben: átható, öblös, atmoszférikus zajkavalkád, tisztábban érthető, mint az élet, amelynek elmúlását festi, vágom a fát, 126 bpm-es ütemszámra dobban a szívem.

Gaffer

Minden állandó változásban van és ez számos választásra ad lehetőséget a létezés minden egyes pillanatában. Ezekben a választási lehetőségekben a szabadság hányada pontosan megegyezik a szükségszerűség hányadával. Egy gaffernek pedig minden választásánál mérlegelnie kell, hogy a megfelelő minőséget miként produkálja. A papírfeldolgozás folyamata koránt sem egyszerű, különösen a jelenleg rendelkezésekre álló anyagok és az előállítás tekintetében. Mire aztán megszáradnak az ívek és a kötési metódus megvalósul, a gaffer különös körültekintéssel, a szükségszerűn túlmutató aprólékossággal állítja össze a végső, üres könyvet. Annak mérete és terjedelme a megrendeléstől függ, a besztbojok általában konkrét műcímekkel és adataikkal érkeznek, tehát a gyártási folyamat is ehhez igazodik. Volt már itt minden, számos mennyiségben.  A Tolkien szaga vagy a Trónok Harca összes, teljesen mindegy, mi előkészítjük. A legkelendőbb kötetek odafönt nyilván még mindig a múlt századi klasszikusok, az utolsó nagy írók művei: Houellebecq, Coetzee, Velhurst, Leine vagy Saramago, ezek évek óta jól mennek, de soha sem lehet tudni, ilyen arányban változnak az igények. Az elkövetkező hónapokban akár teljesen felfordulhat a trend, bár ezt erősen kétlem. De végtére is, bármi megtörténhet, hiszen volt már rá példa. Az előző dekádban például jött egy váratlan Hrabal hullám, amit máig sem értünk. Már a besztbojok is besokalltak, két hónapnyi energiát vesztettünk, az ezzel járó darabveszteségről nem is beszélve. A legutóbbi téli periódus folyamán meg felbukkant egy vevő és iszonyatos mennyiségeket lett volna hajlandó beadni valami kétszáz éves magyar bizarro-fiction könyvért, amit aztán napokon át kerestünk. Nem volt egyszerű felkutatni a két, szinte ismeretlen szerző még élő leszármazottjait, de összességében így közben még további értékes darabokat is leltünk. Ők is jól jártak, meg mi is, a besztbojok pedig kurjongathattak egész nyáron. Jelenlétük egy ideig teljesen megszokottá vált, a folyosókon minden hétvégén búgatópor szaga terjengett, mert állandóan lejártak a gafferlányokkal hetyegni. Mindenki tudta, hogy túlnyomó részük biszexuális, de senkit nem zavart. A lányok megkapták, amit akartak - néhány hétnyi vízkredit, meg egy opiátos buburékpalack – cserébe pedig a besztbojok olcsó szexhez juthattak. Odafönt korántsem olyan fényes az élet, mint mondják. Úgy hírlik, a kitartott partnerek több gondot okoznak nekik, mint örömöt. Hiába élnek nagylábon, a nők megkeserítik az életüket. Azt hiszik, azért mert tiszták, már mindent megtehetnek. Részemről soha nem adnék nőnek olyan muníciót, amit betárazhat magának. Elraktározzák bűneinket, és amikor szükségét érzik, az egész tárral ránk zúdítják. Mesterei annak is, miképpen ébresszenek bűntudatot. A legutóbbi partnerem pont ilyenné vált. Minden egyes mondatomat megjegyezte, és a kellő pillanatban felhasználta ellenem. Nemrég költözött át egy másik dokkba. Jobb lesz így mindkettőnknek. A héten amúgy is rengeteg munkám van: beérkezett egy Musil monstrum, a „Tulajdonságok nélküli ember” - hát meg fog vele dolgozni rendesen a besztboj, de legalább tripla árat fizet, így inkább bemegyek hétvégén is, kell a bónusz. Két nap alatt már csak összeraknom ezt a kötetet, abból már ki fogja futni néhány kör a börze melletti kaszinóban. Ha szerencsém van, összehozok egy-két palack mirtuszos levegőt is, az csaknem mindig hónapokra feltölt, olyan, mintha kitisztulna tőle a szervezetem. A gaffer reggel ráköti a szifonra, és egy órán át ereszti a szűrőn át. Nagyon hatásos, én soha nem sajnálom rá a kreditet. Mások is haszontalan dolgokra költik. Egyes gaffereknek az a hobbija, hogy saját könyveket írnak és felküldik a felszínre, de az igazság az, hogy a legtöbbjük soha sem lesz értékes szerző. Emlékeim szerint az utóbbi években sem bukkant fel semmi igazán figyelemreméltó, de néhány megszállott nem fogja fel, hogy a biokrón technika nélkül nem ugyanaz. Egy gaffer írás soha nem lesz olyan tökéletes, mint bármelyik kronizált besztboj kötet. A saját kiadások mindig csak a nagy nevek mögött kullognak az eladásban, mert egy érdektelen gaffer történet igazán senkit nem hoz lázba. Néhány hibásan iktatott darab talán vesz belőle, de hónapok múlva úgyis áron alul cserél majd gazdát valamelyik börzén, tehát újfent értéktelenné válik. Nekünk nem túl érdekes az életünk és nem arra vagyunk generálva, hogy történeteket találjuk ki, hanem, hogy úgymond előkészítsük rá a talajt. Gyerekkoromban, mikor a könyvkötést tanultam, még ábrándoztunk arról, hogy egyszer majd felmegyünk a felszínre, túl a vaskos titániumkapukon, megnézzük az ültetvénysorokat, ellátogatunk a szójababtelepekre és primőr árukat kóstolunk. Hogy a fejünk felett kilométerekre lévő gigantikus kupolák koszos fénye alatt sétálunk a nyitott falak közt, melyek némelyikéről még nem koptak le teljesen az egykoron reklámnak hívott rajzok. Mindezekről eddig csak régi képeket láttam (L’oreal - Mert ön megérdemli), viszont a besztbojok beszámolói általában alátámasztják a hamisnak vélt felvételeket. Nem tudom, lesz-e valaha erőm túllépni kicsinyes gondjaimon, de alapvetően nem vagyok boldogtalan. Annyi vizem azért mindig akad, hogy havonta egyszer - egyszer össze tudjak feküdni darab-lányokkal. A Termelőknél mindig akad egy-egy irodista, aki kapható az ilyesmire, s még ha nem is teljesen tiszták, cserébe annál lelkesebbek. Úgy tapasztaltam, legtöbbjük nem is a kreditért csinálja, hanem mert igazán élvezi. Lám hiába az emberi történelem genetikai csúcsprodukciói, az ösztönöket még mindig nem sikerült kontroll alá vonnunk teljesen. Egy napon ismét ráébredünk, hogy végül is ugyanaz a mintázat vagyunk, csak más-más kiszökellésekkel, az eredeti deformáció másodpéldányai, eszköz a jóvátehetetlenség ürügyén.

Besztboj

Milyen keveset tudtunk régen, milyen buták és ártatlanok voltunk, még nem sejtettük mi vár ránk, most pedig tisztában vagyunk mindennel. A fülek mögé ültetett jeladók szorgosan továbbítják a tudatalattink megnyilvánulásait is. Néha magam is meglepődöm, mi bukkan fel a múltamból, melynek egyes eseményeire másként már nem emlékeznék. De így minden egyes mondat megmarad, amit életemben hallottam, minden gondolat hálásan konzerválódik, A technika, melyet az őseimtől örököltem, legtöbbször a munkám örömteli megszokottsága, de időnként átok is. Amikor átültették apámból, még csak nyolcvan éves volt, de az agya már nem fogott, hiába tömte mirtuszgyöngyökkel a spirálját. Attól a naptól fogva vagyok besztboj. A természet alkalmazkodik. Nemzedékről nemzedékre száll a tudás, ami alkalmassá teszi a jó helyre született alfa gyerekeket, hogy írhassanak, s ezzel fenntarthassák a közösségüket. Az a sok immoralista léhűtő. Alig hétmillióan maradtunk ezen a tetves bolygón, de idefent még mindig egymás szemét kaparjuk. Őseink biokrón tárával felvértezett piperkőcök, akiknek a fele meg sem érdemli, amit kapott. A normálisabbjaink már kisded korban elkezdik mesélni a gyerekeiknek a történeteket a fejükből, hogy a kicsinek bővüljön a tudása, gyarapodjon a szókincse. Másokat nem érdekli a jövő. Évekre szóló oxigénkészleteik vannak, de ha nem tudnak felmutatni évente legalább egy Szorokin kötetet, már sértve érzik hírnevüket. Egyes megátalkodottak még a felszín alá is lemennek, hisz némely rafinált gaffernél bármikor akadhatnak egyedi könyvek. Ezek nem restellenek még a pusztákba is kimenni, hátha kósza fővillekre akadnak, akik kíváncsiak a portékájukra. Én ki nem mennék a körzetemből, és nem is adnék ki erre engedélyt. Az eltartottjaim rendes emberek. Megérdemlik, hogy éljenek. Makulátlan a hasznosulásuk és az irányomban tanúsított hűségük. Duplahold idején még ünnepséget is rendeznek a tiszteletemre. A javakból, amelyeket az odalent gürcölő millió darabok megtermelnek, ők is bőven részesülnek. Addig, amíg képesek vagyunk sterilizált húsra és gabonára cserélnünk a könyveket, továbbá elő tudjuk állítani a legalább hetven százalék tisztaságú vizünket, nincs is miért panaszkodnunk. A kupola energia fenntartási hozzájárulásunk tizenhét pontos. A fővillek szeretnek hozzánk járni könyvekért. Eredeti minőséget kapnak megfizethető áron. Mi nem seftelünk. Nem csak a haszon harminc százalékát adjuk le a közösségnek, mint a déliek, hanem éppen fordítva. Nálunk rend van. Bio-mikroszféránk sarkain levegőszűrő telepeket építettünk, hogy még egészségesebbek legyenek a növényeink. Saját bomlástermékeink energiáját hasznosítjuk tovább katalizátorként. Hisz nincs születés, csak a molekulák keveredése, és nincs halál, csak e keverék szétesése. Az isteni entitásban való további hit összeegyeztethetetlen a civilizáció fennmaradásával. Adjatok egy üres könyvet és megírom néktek a bibliát. Leszek én az istenetek, akihez fohászkodhattok, hogy írjon tovább a fővillek örömére. Nadragulyagyantával kötött könyveket írok, és nem kell meghunyászkodnom senki előtt. A gaffereim tisztességesen és keményen dolgoznak, de azt is el kell ismernem, hogy nélkülük nem lennék az elsők között. Néhány fővill nem csak sorszám szerint ismer, hanem az igazi nevemet is tudja. De mit számít ez? Csak a jelenre koncentrálunk, még ha a múlt írásaiból is élünk, történetek melyek legtöbbje meg sem történt, fikciók, megannyi kecses hazugság a tárhelyemen, a létünket tápláló idill. Amikor egy fővillel üzletelsz, sohasem tudhatod, hogy mennyire számíthatsz. Azok a nagyvilági kurafik a létező territóriumok legsunyibb teremtményei.

Fővill

A láthatatlan összetevők határozzák meg a rendszer valódi működését. A ráható erők, amivel manipulálunk. Mindig is így volt, az idővel csupán a keretek változhattak. A nehezen szabályozható burjánzás után a mindenkori irányítás mértékei végül a népesség csökkenésével párhuzamosan újra stabilizálódtak, de az évszázadokon át megvalósulni képtelen harmonikus egyensúlyt elsősorban nem háborúkkal, betegségekkel, de még csak nem is vegyi anyagokkal értük el, hanem a természet pusztító korróziós erejének növelésével. Őseink már rég katasztrófa-biztos bunkereket építettek a világ szeme elől elzárt, a túlélésre leginkább alkalmas területeken, mikor az időjárás drasztikus felborulása, a mutáns állatfajok megjelenése és a vízhiány még csak néhány lizgersav mámorban úszó természetvédő aktivistának a fejében létezett, és jóváhagyott természetességgel néztek elmeroggyantnak mindenkit, aki ezzel foglalkozott. Dédapáink azonban érezték, hogy az irányítás már nem csak az ő kezükben van, az Új Babilonban szabadjára engedett káoszt nem lehetett tovább uralni.  Akkor már korszakos problémává vált az ember, és hiába minden igyekezet, hogy több legyen a haszna, mint a kár, amit okoz, a folyamat kontrollálhatatlanná vált. A természet lassan dolgozik, ezt már jól tudták, hiszen nem egyszer bőven rásegítettek, de végül eljött az az idő is, amikor már nem kellett közbeavatkoznunk, mert látták, hogy a kör visszafordul. A változás évről évre makacsabbul szedte az áldozatait, olyan ütemben, amely aggodalomra adhatott okot, még ha a népességcsökkenéssel egy ideig nagyon kedvező arányok alakultak is ki. Hónapról hónapra újabb állatfajok tűntek el végleg, és ezzel az ember életőre egyre szűkült. Különös módon a méhek tovább bírták, mint megjósolták. Akkoriban általánossá vált a közfelfogás, miszerint, ha a méhek kipusztulnak, az embernek sincs sok hátra. A felborított természeti folyamatok újfent mégis kitermelték magukból a túléléshez szükséges géneket, és az ezzel rendelkező méhfajok megmaradtak. De a jelek szerint minden a pusztulás irányába mutatott. Ezekben az években alakult az Ezrek Tanácsa, ők kezdték el kiosztani a fővill rangot. Nagyapám is így jutott hozzá. Származásából adódóan egész életében védelem alatt ált, és amikor el kellett vonulni a biztonságot jelentő erődítményekbe, már tudta, hogy a jövő csak a történelem újabb és újabb erőpróbáinak sorozata, avagy az alkalmazkodás diadala. A fővillek által létrehozott túlélőbunkerek azonban nem mind a viselték jól a természet csapásait, és megoldást kellett találni az odafönt maradt szerencsétlenekre is, akik felfedezték a sérült bunkereket és elkezdtek beköltözni a föld alá. Évekig tartó véres összecsapások következtek a magukat geo-anarhistáknak nevező hordákkal, akik már alig találtak élelmet odafent. A később Geo Anarchista Federációvá duzzadt túlélő földi népesség még több pusztítást okozott. Csakhogy az idővel mindenkinek számolnia kellett. A generációkon átívelő kísérletezéseknek hála, őseink legeszesebbjei létrehozták a Masszát, a fővillek megmentőjét. A massza nem ember, s nem állat. Nem is növény. A tökéletes gén. Nem rendelkezik idegrendszerrel, nincsenek szervei, csak helyet változtat és táplálkozik. Mindent megemészt, minden amit magába szív, energiává válik. Eleinte zöldséget és húst, és a minendenkori tartalékok ételmaradékait adtak a Masszáknak. Tenyészteni kezdték, mert szaporítása is egyszerű volt. Ha a Masszát szétvágod, amőbaszerűen kettéválik, két külön, tanulni képes entitássá. Stimulált környezetben is könnyedén megtanulta a rovarok becserkészési módját, vagy akár kisebb pókok elejtését is. Növekedése a bevitt tápanyag függvénye, mint minden alapvető életformánál, de nem mindegy mivel tápláljuk. Apáink leírásai szerint, a század elejére már leginkább fával etették őket. A felhasznált tápanyagot ugyanis átalakítja, és kiverejtékezi, melynek felfogott, erjesztett állaga a tökéletes testi és szellemi energiaforrás. Néhány csepp elég belőle ahhoz, hogy hónapokig folyadék és táplálék nélkül éljünk. Néhány évtized alatt teljesen átálltunk erre a leegyszerűsített táplálkozási módra. Csak papír kell hozzá. És szavak a papíron, mert minél értékesebb a szöveg, a Massza annál erősebb esszenciát termel. A legfelsőbb ezer ember életvize újfent a századokkal ezelőtti irodalmi csúcsragadozók szavaitól függ. Azokból az időkből, amikor még volt irodalom és az rá tudott kapcsolódni spirituálisan. Vészterhes korszak, a lent élők többsége már nem is emlékezhet rá, az általuk gyártott könyveket mesének hiszik, a szórakozás egy formájának. Mégis egymásra szorulunk. Ki kellett alakítanunk azt a termelési rendszert, ami a mi létünket is tovább biztosítja, miközben felsőbbrendűként tekintenek ránk. Az ehhez adott technikai fölényünkből eredően mára megtehetnénk, hogy bármikor elpusztítjuk őket, de ennek már nem lenne értelme. A népességcsökkenés ugyan helyreállt, az állapotunk mégis leginkább csak izoláció. A földön az élet feltételei átalakultak és vesztésre állunk. A Massza az egyetlen reményünk, hogy maradék búvóhelyeinken a jólétünket fenntartva még évszázadokig élhessünk. Meg van rá minden esélyünk, de amíg lehet, ki kell sajtolnunk mindent a darabokból és a gafferekből, és aztán így tovább, szépen sorban, míg végül csak mi maradunk, meg a méhek, amelyeknek harminchat fajtája a mai napig képtelen kihalni. A thermogenetikus védőszövetek alkalmazása is ennek köszönhető, de a koncentrátum jól jön a fertőzésekkel és a sugárzással szemben is. Ennek ellenére még mindig hallani olyan elvetemült idiótáról, aki képes gleccservizet inni, amikor az ezrek házainak minden szegletében tudják, hogy az atomfertőzések olvasztotta jégtömbökből származó víz halálos. Játsszák, a sznobot, nem tudnak már mit kezdeni magukkal, unják a könyveket, amelyeket időről időre elolvasnak, mielőtt megetetik vele a Masszájukat, aztán ha eszükbe jut, vesznek egy újat, és odavetik valamelyik rég lecsapolt energiacellájukat cserébe, az újakat ők isszák, ha érkezik egy Dosztojevszkij első kiadás, akkor megmámorosodnak és hetekig ki sem mozdulnak luxuslakosztályaikból, nem járnak közösségi gyűlésre és szaporításra sem - kész téboly. Hiszen a nők száma csökken, hiába klónozzuk őket, folyton elromlanak, vagy idő előtt elhalnak, a faj-specifikus változékonyság is hígul, a tanács elégedetlen. Hiába van emberöltőnyi időre való energiánk, ha bizonyos élvezetek iránti szenvedélyünk minősége kárt szenved. Mert általában, amikor azon igyekszünk, hogy megszerezzük, amit akarunk, nem foglalkozunk azzal, hogy vajon meddig lesz majd mienk a vágy tárgya. 

Meddig akarjátok még ezt csinálni?

Vagy azt hiszitek, hogy valaha vége lesz?  Tényleg vannak még olyanok, akik elhiszik, hogy ez valaha is véget ér?  Vannak még illúzióitok? Úgy látom igen. Csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap, csak még egy hónap … leírni is fárasztó, nem hogy kivárni. De ti csak várjatok. Várjátok ki az egész évet, várjátok meg, míg elmarad ez a nyár is, hozzátok össze, hogy elmaradjon 2021.  Ezt akarjátok, nem? Olyan lelkesek vagytok.  Önként és dalolva viselitek a maszkokat, és ti magatok kéritek, hogy még jobban szűkítsék le a jogaitokat, az életeteket.

Azt hiszitek, ha „még egy kicsit” bírjátok, akkor vége lesz?

Soha nem lesz vége.

Innentől kezdve évente legalább kétszer elmehettek majd oltatni, és ahhoz, hogy normális éltet éljetek, hogy csinálhassatok bármit is, majd egy nyomorult kártya kell. Ez lesz. Nem lesz jobb, nem lesz más, nem fog elmúlni. Nem fog visszatérni a „rendes életed”, hiszen már most sincs. És még rosszabb lesz, ha hagyod, hogy még rosszabb legyen. Ha szó nélkül elviseled, hogy a társadalom azokat részesíti előnyben, akik rendelkeznek oltási könyvvel. De semmi gond. A történelem mindig kitermeli a rendszer kollaboránsait, akik időnként még hasznot is húznak abból, hogy a társadalom nagy része szenved. Mindig akadnak nyerészkedők, és az árral együtt úszók, akiknek megéri tönkretenni mások jövőjét. Politikusok, orvosok, egyházi személyek. bizonyos üzletemberek.- Mint mindig. Nincs ebben semmi új.  Most majd azok fognak ilyen igazolást kapni, akik átestek a víruson vagy kaptak a vakcinából. Újra és újra. Amikor lejár, mehetsz újra. Hogy élhess. Ezek szerint tehát én, aki egészséges vagyok, soha nem adattam be magamnak semmilyen oltást önként, semmi bajom és valószínűleg már rég immunis vagyok a vírusra – én nem élhetek normális életet, nekem kell meghunyászkodnom, mert „veszélyt” jelentek a társadalomra. Pedig egyre inkább úgy látom, hogy a társadalom elsősorban saját magára veszélyes. De, ha TE is egészséges vagy, akkor jobb, ha felkészülsz arra, hogy hátrányban leszel, úgyhogy légy szíves fertőződj meg, vagy adass be magadnak valami löttyöt, amit az eddigi módszerektől eltérő módon, negyed annyi idő alatt állítottak elő, és aminek a tényleges hatékonyságát majd csak évek múlva tudjuk lemérni. Legyél kisérleti nyúl, vagy fehér egér.

De hát gyerekkorodban is kaptál oltást, mitől félsz, akkor nem reklamáltál? –Kérdezik. Nem, nem reklamáltam 6 éves fejjel, amikor azt sem tudtam mit történik velem, és azt hiszem egészen más, amikor egy fejlődésben lévő, gyengébb gyermeki szervezetet „segítünk” oltásokkal, mint az, amikor felnőtt fejjel, saját felelősségre már el tudom dönteni, hogy a szervezetemnek szüksége van-e oltásra vagy sem, elég erős-e vagy sem. El tudom dönteni.

És te meddig akarod még ezt csinálni?

De jó, hát akkor csináljuk tovább, romboljuk le végleg a gyerekeink jövőjét, az esélyt, hogy legalább megközelítőleg szép gyermekkoruk legyen. Csináljuk tovább és ne vegyük figyelembe azoknak a nemzetközileg elismert orvosoknak a véleményét, akiknek VALÓBAN nem fűződik érdekük ahhoz, hogy az ál-pandémia fennmaradjon. Vagy azért mert annyira gazdagok, hogy már nem érdekli őket a pénz, vagy azért mert még megmaradtak embernek lenni, és nem adták el magukat a gyógyszeripari lobbi milliárdokat ígérő terveinek –végül is mindegy. Mi úgy sem hallgatunk a józan érvekre. Nem hallgatunk például Dr. John  Ioannidis professzorra, aki a világ egyik legtöbbet idézett, nagy tudású orvosa, többek között a Stanford Egyetemen tanít és néhány héttel ezelőtti tanulmányában kimutatta, hogy az emberek legalább 80%-a már rendelkezik a T-sejtes immunitással a covid kapcsán, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék kérem oszolni - ez kb olyan, mint egy sima influenza.

De nem baj, csináljuk tovább.

Mint a kutyák. Olyanok leszünk. Mint egy falka kiéheztetett, kivert, megfenyített eb. De legalább be leszünk oltva. Már csak azt szeretném kérdezni, hogy az elmúlt tíz évben miért nem rohantatok évente kétszer az influenza vakcináért? Eddig miért nem féltetek attól, hogy az idős szüleiteknek hazavisztek valami vírust? Eddig hol voltak azok a szakértők és orvosok, akik egy évvel ezelőtt még teljesen ellentétesen nyilatkoztak, mint most? Hol voltak a celebek és sztársportolók, akik naponta az arcodba mondják minden egyes csatornán és médiafelületen, hogy menjél és oltasd be magad influenzára? Mert ugye az is ugyanolyan veszélyes a legyengült immunrendszerrel élők számra? Ugye, erre azért még emlékszünk? Vagy már erre sem?

Vagy már gondolkodás nélkül megtesszük, amit kérnek tőlünk?

Mi értelme van az intézkedéseknek, amelyek nyilvánvalóan ellentmondásosak és többnyire csak azt szolgálják, hogy a kormányok ez mögé rejtve bármilyen más, a "járvánnyal" összefüggésben nem lévő törvényt vagy rendeletet életbe léptethessenek, miközben ha valódi járvány lenne, többnyire semmit nem érnének. Kimész a repülőtérre, két méterre állsz az előtted lévőtől a sorban, aztán felülsz a zsúfolásig tömött utastérbe húsz centire mindenkitől....Az üzletekben és a más tömegközlekedési eszközökön ugyanez a zsúfoltság az érvényben lévő rendeletek miatt... Az éttermek zárjanak be, de a bevásárlóközpontokban egymás hegyén hátán nyomorognak a vevők...Vajon mennyire tudatos az emberek kifárasztása, lelki eltiprása?   Elzárnak szinte mindentől, ami segíthetne elviselni ezt az elmebajt, nem mehetsz edzeni, moziba, színházba rendezvényekre. Olyan állapotba juttatnak, hogy már bármit, MINDENT megteszel majd, csak, hogy visszatérhess a megszokott életedbe.

Még mindig nem fogtad fel, hogy olyan többé nem lesz..

A második szakaszban celebek, sztár-sportolók is bevetésre kerülnek, hogy „reklámozzák” az oltás szükségességét, pl a Nike szlogenjére hajazó „I’ll do it”, azaz „Meg fogom csinálni / beoltatom magam” jeligékkel. Eközben Izraelben, ahol a lakosság felét már beoltották, a már először, sőt másodszor beoltottak közül mintegy 12 ezren kapták el a koronavírus-fertőzést, ennek ellenére az egészségügyi minisztérium nőgyógyászati és termékenységi ügyekkel foglalkozó bizottsága a hetekben közzétett állásfoglalásában a várandós nők beoltását javasolja, mert szerintük nincs tudományos alapja annak, hogy meddőséget vagy a terhességi károsodást okoznának az eddig jóváhagyott vakcinák. .

Meddig lehet hülyének nézni az embereket?

Ameddig hagyják, pontosan addig.

Második hullám, harmadik hullám, és ne legyenek kétségeitek, lesz itt még ötödik hullám is.

Nincsenek hullámok.

De hát nőnek a számok, ugye. Mindig annak megfelelően nőnek vagy csökkennek, hogy a felettünk bábáskodó kormányoknak éppen mi az érdeke. Nyáron olyan is volt, hogy ez a szám: 0. Aztán vége lett a nyárnak és szeptember 2.-ától a vírus is visszatért a nyaralásból. Azóta meg csak nőnek a számok.

Számok, amelyeket egy még mindig nem izolált vírusra, hivatalosan is igazoltan alkalmatlan és megbízhatatlan tesztekkel mérünk. De ez senkit nem zavar. Lényeg, hogy nőnek a számok. Az influenza meg eltűnt. Nincs többé.  És jönnek az orvosok, akik az elején még higgadtan és normálisan nyilatkoztak, most meg már vírus fétisük van és azt mondják, hogy innentől kezdve mindig ez lesz. Erre kell készülni, vírusok jönnek-mennek majd. Miért eddig nem jöttek-mentek? Eddig hol voltak? Eddig is itt voltak, mégsem csináltunk ekkora hisztit belőle. Elnézést, hogy nekem kell szólnom, de az influenza még mindig nagyobb számokat produkál. Vagyis produkált 2020 tavaszáig, aztán hirtelen eltűnt.

Meddig akarjátok még ezt csinálni?

Miben reménykedtek?

Azt hiszitek, ha be lesztek oltva, vége lesz?

Akkor lesz vége, ha felfogjátok, hogy csak rajtatok múlik.

Pedig már majdnem sikerült.

A „LEGYŐZTÜK  A VÍRUST” plakátok már decemberben a nyomdákban voltak, erről több helyen is hallhattunk. Vezetőink talán azt gondolhatták, hogy amikor év elején megérkezik az oltás, majd mindenki rohanni fog beoltatni magát és azzal el van intézve, jöhet a tavaszi győzelmi kampány. De úgy látszik valaki még mindig gondolkodik, vagy talán az elmúlt 10 év folytán az arcába dobált hazugságok miatt bizalmatlan. Még azok nagy része is bizalmatlan, akik oltatni akarnak. Még az egészségügyi dolgozók is, akik napi szinten szembesültek a ( frekventált kórházak kialakításával mesterségesen előidézett) káosszal, még ők sem akarják beoltatni magukat többnyire. Be is lettek rendelve január 4.-én, amikor az idei év elkezdődött, hétfőn rögtön mehettek a főorvosok elé, akik szépen megkérték őket, hogy akkor lehet menni oltatni.  Aki nem akar, azzal nyilatkozatot töltetnek ki, hogy saját felelősségére nem kéri.

És miért van megint az az érzésem, hogy lépésről lépésre haladunk a totális járvány diktatúra felé? Ha megmondták volna tavaly szeptember elején, hogy a szigorítások még egy évig FOLYAMATOSAN fent lesznek tartva, mit tettél volna? Nem tetszett volna igaz? De így, apránként adagolva simán elfogadod…

És szépen lassan jönnek majd az újabb rendeletek és szigorítások, oltási igazolvány, vakcina-útlevél vagy esetleg fél év múlva az egész Európára kiterjedő központi szabályozás. Nincsenek kétségeim. A németek már most arról beszélnek, hogy azok, akik nem akarják beoltatni magukat, esetleg még kritikus hangokat is megütnek a közösségi médiában, azok valamilyen módon „ el legyenek különítve”. Először csak szóbeli figyelmeztetést kapsz majd, aztán pénzbüntetést, végül ha még így sem vagy hajlandó beállni a globális tébolyba, akkor előfordulhat, hogy pár hónapra beraknak egy úgynevezett integráló táborba. A többit mellé lehet képzelni, mármint, hogy hogyan fognak ott bánni veled. Ismerős? Ha emlékszel a történelem órán tanultakra, akkor az lehet. Gabriel Hesse, a német Egészségügyi Minisztérium szóvivője így fogalmazott: „Ez lesz a végső megoldás”. Ismerős?

Vagy esetleg olvastál valaha a közép és dél-amerikai diktatórikus rendszerekről? A portugál szegfűs forradalomról? Bármi hasonló?

Mind így kezdődött. A hatalom mindig „csak jót akar”, Mindig szépen indul a történet és logikusan. Aztán egy láthatatlan ponton elszakadunk a normalitástól, még akkor is, ha többnyire bírósági végzés szükséges olyan intézkedések érvénybe léptetéséhez is, amelyek a személyiségi jogaidat sértik. De minden megoldható, csak fenn kell tartani a „jogállamiság” látszatát.  Csak törvényt kell alkotni a gaztettek igazolására. Majd jön egy „fertőzésvédelmi törvény”, amelyre lehet hivatkozni. Vagy valami ilyesmi.

A németek már el is kezdték. A képen az esinehüttenstadti karatén-deportálási fogda:

A közmédia persze erről nem számol be, nem nyomja napi szinten az arcodba a visszásságokat, nem mutatja meg a múlt heti tízezres COVID elleni felvonulást Bécsben, vagy, hogy a Dánok tíz napig tüntettek a kormányuk által bevezetni kívánt különleges "járvány-jogrend" ellen, amit végül ezen nyomásra mégsem vezettek be. Talán arról sem hallottatok, hogy a napokban kigyulladt a világ egyik legnagyobb vakcina gyára az indiai Pünében,. De ne aggódjatok. A vakcináitoknak állítólag semmi baja, az egy másik részlegen volt tárolva, úgyhogy nemsokára mehettek oltatni....

Konteós vagyok? Gyíkember hívő? Lejárathattok akárhogy, akkor sem lesz más a véleményem. Nem fogok mást mondani, nem fogom máshogy gondolni, mint ahogy eddig is gondoltam, csak azért, hogy ti megnyugtathassátok a lelketeket, hogy igazatok volt. Nincs igazatok. Ez a vírus egy átverés, és ha valaki még mindig elhiszi, hogy a föld lakosságának 0,0237%-át, Magyarország lakosságának 0,1001%-át „kiölő” vírus ilyen szigorú járványügyi intézkedéseket igényel, akkor az menthetetlen. Aki elhiszi, hogy van „harmadik hullám” az menthetetlen. Én még emlékszem az elejére, amikor szó sem volt hullámokról, és amikor ezt valaki először felvetette, a virológusok egyből azt mondták, hogy nincs olyan, hogy második hullám, erre még nem volt példa a történelemben, a vírusoknak nincsenek hullámaik, a vírusok vannak és kész. De ezt már ugye rég elfelejtettétek. Mindent megszoktok, csak elég sokat kell mantrázni nektek, csak a megfelelő számú ismétlés szükséges, és elhiszitek. Ez pszichológia. És ezer éve működik.

Szóval csináljátok csak tovább, rohanjatok oltatni, etessétek a gyógyszeripart, és hízlaljátok tovább a vele szorosan együttműködő politikusok hatalmát is, de aztán 2025-ben ne siránkozzon itt senki, hogy jajj, milyen jó volt régen....

Vagy álljatok fel a kib@szott foteljeitekből, kapcsoljátok ki a Tv-t és tegyetek végre valamit. Mondjátok el mindenkinek a véleményeteket, akkor is, ha hézagos a tudásotok, de érzitek, hogy valami nem stimmel, álljatok ki magatokért, vagy ha nem magatokért, akkor a gyerekeitekért. Hagyjátok abba az önzést és a lustaságot, álljatok fel, és tegyetek valamit, nem többet, mint amit a saját szinteteken tehettek, de annyit mindenképp.   Máshogy nem fog menni.

Végezetül álljon itt Vigano érsekének véleménye erről: „ A Nagy Újrakezdés (Great Reset) bukásra van ítélve, mert azok, akik eltervezték, nem értik,hogy még mindig vannak emberek, akik készek az utcára vonulni, hogy megvédjék jogaikat,  szeretteiket, és jövőt biztosítsanak gyerekeiknek”

 Ti készek vagytok erre?

Én igen.

Tudom, hogy már mindenkinek elege van a COVID-os cikkekből de szerintem részben épp ez a fásultság az egyik oka annak, hogy nem jutunk egyről a kettőre ebből a helyzetből, ez a beletörődés , amivel tovább hosszabbítjuk ennek a rémálomnak a kiterjedési idejét, "Jól van, megcsinálom ezt is, csak legyen már vége", "Jól van, beoltatom magam, mert látom, addig úgy se nyugszanak, csak legyen már vége". Nincs jól. És nem lesz vége. Azt viszont ideje lenne tisztáznunk végre, hogy valóban ekkora a baj vagy épp egy világméretű bűncselekményt követnek el az emberiség ellen? 

Most jön az, hogy vírustagadó vagyok, hogy veszélyeztetem embertársaim életét, és hátráltatom a pandémia végét. Meg a gyíkemberekben is hiszek. (Ez a "kovid-hívők"sokat alkalmazott, hatásvadász gúnya egyébként roppant nagy tahóság azokkal a gondolkodókkal szemben, akik más szempontok alapján kritizálni merik a helyzetet) Alábbi összefoglalómban szeretném bebizonyítani, hogy ezek a lejárató kifejezések nem elegendőek ahhoz, hogy elhiteltelenítsük azokat, akik megkérdőjeleznek vitatható intézkedéseket, vagy az abszolút behódolás szükségességét. Amennyiben bármelyik állításomat meg tudja valaki cáfolni, vagy képes érdemi vitát folytatni róla ellenségeskedés, személyeskedés, trágárság és politikai felhang nélkül, akkor állok elébe. Nem vagyok orvos, de "sajnos"elég sok tapasztalatom van ezen a téren, nem vagyok pandemológus sem - de azért hülye sem vagyok, azt meg pláne nem szeretem, ha annak néznek és még tapsolnom is kell hozzá. Felelős szülőként úgy gondolom, nem hagyhatom, hogy egy olyan világban éljenek gyerekeink, amelyet a politikával szorosan együttműködő gyógyszeripari lobbi és azok a nagyhatalmi érdekek határoznak meg, melyek az én látószögem szerint egy totális digitális diktatúra felé vezetnek minket. Ha csak egy pillanatra is kételkedtél valaha abban, amit a vezetőink, politikusaink mantráznak neked, ha megértetted az előző száz év történelmének tanulságait, akkor olvass tovább, és gondolkodj el, vajon VALÓJÁBAN mi történik?

Olyan dolgokra szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, amelyek kérdésessé teszik a szabadságjogaink és életkörülményeink drasztikus korlátozását, a gazdaság részleges tönkretételét, valamint az eddig bevezetett járványügyi intézkedések szigorú mértékét és további fenntartását.

1. A VÍRUSRÓL

Azt már tudjuk, hogy a velünk élő vírusokat és baktériumokat  egy normálisan működő szervezet  bizonyos idő alatt legyőzi, hatástalanítja, nagyobb baj igazán akkor lehet ebből, ha a számukra megfelelő környezet kialakulása miatt megtelepszenek, elszaporodnak és a végtermékeikkel testünket megterhelik. Ilyen ideális környezet például a nehézfémekkel szennyezett szervezet, de az is, ha az ember maga termel mérgeket a félelmével, rettegésével, dühével. Ez azért fontos, mert ebből az látszik, hogy sokszor pont attól leszel beteg, ha félsz a betegség lehetőségétől, nem bízol a testedben, és ebben az esetben inkább átadod magad a média által állított információknak. Annak a médiának, amelynek elemi érdeke, hogy figyelj rá, hogy kattints, és egyátalán nem számít, hogy miért kattintasz, hogy mi a tényleges tartalom. A koronavírus hisztéria elterjedése nagyrészt  ennek köszönhető, láttuk, ahogy az egész világon néhány hét alatt elterjedt a pánik, ami nem is csoda, hiszen olyan erővel tolták bele az arcunkba. De emlékezzünk csak a sertés vagy madárinfluenzára, vagy a 2009-es H1N1 vírusra, ahol ugyanígy kezdődött a dolog, Valójában a gyógyszeripar már akkor elkezdett kondicionálni minket a vírusokhoz, de akkor még nem volt ennyire szoros együttműködés a politikával a média pedig kevésbé centralizáltan működött, az akkori kórokra nem volt meg a mostani "üzleti modell", ezért nem is lett belőle világpánik.

Fent említett vírusok ugyanígy itt vannak ma is, ahogy a korona is velünk marad, semmilyen oltás nem fogja elhozni az általa okozott probléma végét mint ahogy a már jó ideje létező influenza oltások is max 40-50 %-os hatékonyságúak a mutálódás miatt, és az emberek szervezete is eltérően reagál. De visszatérve a médiára:  ha nem lenne internet vagy TV, legtöbben valószínűleg nem is tudnánk, hogy van egy új vírus, hiszen a halálozási ráta ezt nem mutatná sehol a világon, arról nem beszélve, hogy az irreleváns tesztek miatt hamis adatok születtek, És amúgy hol van idén az influenza?  Most jön az, hogy De EZ nem influenza, és ez szintén igaz: máshogy hat, máshogy terjed, és igen, vannak olyanok, akikre halálos veszélyt jelent, egyeseket pedig két hétre brutálisan leteper. Ezeket a hatások az influenza esetében is ugyanígy előfordulhatnak, ha gyenge az immunrendszered vagy van egy ismeretlen betegséged, amit kihoz a vírus.

Itt egy 5 évvel ezelőtti cikk a témában:

Ötezer magyart vitt el az influenza januárban - mégsem népszerű az oltás - Napi.hu

A COVID jelenlegi túlélési aránya világszinten mindenhol 99°% környékén mozog, de természetesen az életkor tekintetében ez változó. Ismét meg kell említeni a 2015 illetve a 2017 –es drasztikus influenza járványt, amely a jelenlegi Covid számok többszörösét produkálta méghozzá úgy, hogy nem volt média, ami felfújta és nem számítottak bele mindenkit, akit csak lehetett. Nem zártuk le a világot, pedig akkor a mostaninál többszörösen indokolt lehetett volna. Azt viszont tudjuk, hogy mindenütt így nálunk is rengeteg fals adat jelent meg a mostani variánssal kapcsolatban, hiszen mindenkit COVID-osként kezeltek, akinek pozitív volt a tesztje, és bármi másban meghalt.( Igen, akár autó balesetben is.) Ezt a magyar kormány is elismerte, továbbá azt is, hogy a valós halálesetek csupán 3%- köthető teljes mértékben ehhez, a többi esetben más betegségek is jelen voltak , így a tízezer feletti halottak számából kb 400 eset tekinthető valóban covid miatti halálnak.

Az USA-ban például 15.000 dollárt fizettek bizonyos kórházaknak, ha valakit COVID-os ként kezeltek, ha pedig „sikerült” rárakni lélegeztetőgépre, akkor „37.000-et”. És ez minden országban ugyanígy zajlott, kevésbé tehetős, rászoruló, szegény embereket fizettek meg, hogy halottaikat COVID-osnak nyilvánítsák, valamint számos esetben pozitív teszteredményt hoztak olyan vizsgálatok, amelyek valamely közbeeső ok miatt el sem lettek végezve. Feltételezhető az is, hogy a népességnyilvántartási és statisztikai hivatalokban módszeresen gyártották a számokat annak megfelelően, hogy mi volt a kormányzati narratíva, az egyre több tesztelés pedig egyre több hiteltelen adatot hozott, és ugye nem mindegy, hogy valaki fertőzésBEN, vagy fertőzésSEL hal meg.

2. A PCR TESZTEK:

És akkor el is jutottunk a PCR tesztek alkalmatlanságáig, amelyről a WHO decemberben elismerte, hogy fals pozitív eredményeket mutathat. A teszt eredeti leírásában is szerepel, hogy csak tudományos célokra használható, járványtani felhasználásra alkalmatlan, mivel, ha a melegedési ciklusok számát emeljük 65 fölé az álpozitív eseteket ad, 35 alatt pedig álnegatív eseteket, ez pedig lehetővé teszi az eredmény külső szabályozását. Csak melegítési ciklusok száma határozza meg ki lesz pozitív és ki negatív. Nem értem, hogy miért nem zavar senkit, hogy egy nem biztosan korrekt adatokat mutató és befolyásolható tesztre alapozzuk a járványügyi döntéseket, biztos, ami biztos alapon? Ráadásul egy olyan vírusról beszélünk, amelyet a mai napig nem sikerült izolálni - tehát elkülöníteni, ami szintén sokatmondó. Számomra az sem világos, hogy ha 1,5 méter távot kell tartanunk egymástól és maszkot hordanunk, hogy ne adjuk át vírusainkat másoknak, akkor a teszteléshez miért nem elég ha pl beleköpünk egy petricsészébe, miért kell az orrunkban és a garatunkban turkálni ehhez? 

Fontos még tudni, hogy a járványtani kritérium Magyarországon 15 000 fő/hó megbetegedés. A Covid 19 megbetegedések nem érte el az 1 000 fő/hó értéket. Van megbetegedés, van COVID vírus, ami egyeseknél súlyos problémákat vagy halált okoz, mint ahogy az influenza is, de nincs járvány. De akkor miért is csináljuk ezt? Miért tesszük tönkre a gazdaságot, miért hagyjuk, hogy több tízezer ember munkája elvesszen és többen haljanak meg az orvosi kezelések elmaradása miatt, mint magától a vírustól? 

Én azt látom, hogy egy teljes gazdasági átrendeződés zajlik, egy afféle Re-Start, amely újrapozicionálja a világ gazdasági körforgásában résztvevő mogulokat, és új szabályokat fektet le. Nem akar itt senki tömegesen népeket irtani, mert szükség van rabszolgákra. Persze egy 99%-os túlélési aránnyal "pusztító" vírusban szükségszerűen meghalnak emberek, de ez úgymond csekély ára annak, hogy újrarendezhessék a feltételeket, avagy beköszönthessen a totális digitális világrend, amelyben mindenki ellenőrizhető, irányítható, ahol nincsenek papírok csak digitális jelek, és minden egy központi szabályozástól függ. Ha itt valóban egy pusztító vírus lenne, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt a spanyolnátha esetében, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 5 százalékát elpusztította, és már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború (mintegy 21 millió halott), akkor lennének érthetőek a jelenlegi intézkedések, amelyeket ha megfigyelünk egyébként jórészt a nyugati világban foganatosítottak, a keleti blokkban úgymond kisebb a pánik. A tudvalévően rosszabb higiéniai körülmények között lévő ázsiai térségben (pl: Thaiföld, Dél-Korea) például simán megy tovább az élet, de ugyanez mondható el Mexikóról vagy Tanzániáról is, ahol "nincs vírus" - ami nyilván nem igaz, csak épp kb. úgy kezelik, mint a minden évben szokásos influenza szezont. De akkor az úgynevezett civilizált nyugati világ hogyan jutott el idáig?

3. A WHO

Mint minden érintett országban, a járvány kimondása hazánkban is a külföldi járványra és a WHO-ra hivatkozva történt. Ahhoz, hogy megértsük, miért világszintű átverésről van szó, közelebbről kell megismernünk a WHO-t a világ egészségügyi szervezetét, amelyben feltétel nélkül megbízunk, elfogadjuk, amit mond vagy ajánl, de ezt nem tehetjük meg anélkül, hogy figyelembe ne vennénk, kik is állnak mögötte. A WHO legfőbb támogatója Kína, Anglia és Németország kormánya (akik pl január végétől bevezetik, hogy csak ffp2-es maszkban lehet vásárolni-újabb szigorítás)  Ide kellene sorolnunk az USA-t is de a közelmúltban Donald Trump kihátrált az állami támogatások elől. Ez máris más színben világítja meg a hetekben tartott amerikai elnökválasztást, mert bár Trump személye és politikája gyakran szélsőséges, ebben a konkrét esetben a túloldalon demokraták azok, akik a WHO-val érdekeltségben állnak, és bármennyire is szürreális, a jelenlegi kép azt mutatja, hogy az álszent demokratáknak érdekük a mesterséges pandémia fenntartása. Ezt bizonyítja az is, hogy azokban az államokban, ahol Joe Biden nyert, érvényben vannak a szigorítások és lezárások, míg a Trump által elvitt körzetekben nem. (elég csak megnézni bármelyik NFL közvetítést, jól látszik a lelátókon hogy van-e tömeg, vagy nincs) Itt kell még elmondani, hogy a demokrata párt a hetekben elfogadott egy olyan törvényjavaslatot, amely engedélyezi, hogy kiskorúakat a szüleik engedélye nélkül is beolthassanak. Elgondolkodtató az is, hogy a kínai vezetés az elmúlt két évtizedben kiválóan tudott együttműködni az előző demokrata kormányokkal, ami annak is köszönhető, hogy saját, elkötelezett embereik is kormányközeli pozíciókba kerültek, míg az utóbbi négy év republikánus vezetése gyakorlatilag kereskedelmi háborút hirdetett Kína ellen. Nem csoda hát, hogy Trumpnak minden áron buknia kellett, és vissza kellett juttatni hatalomra azt a hagyományos politikai elitet amelyet Kína sokkal jobban képes befolyásolni.  Ehhez olyan választási csalásra volt szükség, amelyet az amerikaiak már amúgy is a kisujjukból kiráznak (lásd mindkét Bush esetében kb ugyanez történt). De ez már csak így megy odaát, nekünk viszont nem mindegy, hogy hova fog kifutni a járvány-diktatúra. Nem, higgyétek el, egyátalán nem vagyok Trump szimpatizáns, ezt biztosan meg fogom kapni, de határozottan kijelentem, hogy NEM így van, számomra a republikánusok politikája is szélsőséges, és sajnos még nálunk sem alakult ki az a középutas rendszer, amely mindenki érdekeit képviselné. Tehát még egyszer: NEM. :-) Egyik oldal sem jobb, mint a másik. De sajnos látni kell, hogy a baloldali demokrácia sem az már, mint aminek anno fiatalon hihettük, vagy legalább is hangoztatták. Azt hiszem, a demokrácia már nem a nyitottság, a szabad gondolkodás és a béke szinonimája, mert a mögötte lévő globális TŐKE érdekei mindent felülírnak. És ezek az érdekek készítették elő már 2019-ben a mai eseményeket. 2019 október 18.-án New Yorkban például volt egy koronavírus szimuláció Event201 néven, de erről valahogy senki nem beszél. 

WHO-hoz tartozó világegészségügyi válságcsoport a GPMB (Global Preparedness Monitoring Board) 2019 őszén megjelent kiadványában részletes leírást ad a PCR tesztekkel és az elkövetkező vírus kezelésével kapcsolatban a kormányok részére, hogyan kommunikáljanak, hogyan frekventálják a kórházakat úgy, hogy a néhány helyre "felgyülemlett" betegek száma drasztikusan hasson (míg más kórházak üresen tátonganak, stb), és úgy tűnjön, hogy nagy a baj. A kiadványért dr. Gro Harlem Brundtland felelős, aki a WHO főigazgatója volt, és Igaz, hogy orvosi egyetemet végzett de nincs járványügyi gyakorlata és főleg politikai téren fejtette ki tevékenységét- így vált Norvégia miniszterelnökévé. A másik vezető El Hadj As Sy, aki a dakari egyetemen végzett humán tudományok és művészetek szakon, majd germanisztikát tanult a grazi egyetemen, a berlini akadémián pedig diplomata tanulmányokat folyatott. Ha tovább keresünk a WHO tagok között, akkor megállapíthatjuk, hogy virológus, immonológus nem is szerepel köztük, mégis ezek az emberek mondják meg, hogy a kormányoknak mit kell tenni!

És minden körbeér: a Wuhani labor a Glaxo tulajdona, ami meg a Pfizer tulajdona, amelynek a központi bankokat és a globális befektetési tőke egyharmadát irányító Black Rock kezeli a pénzügyeit, amely a francia AXA Group-ot is  szolgálja, és nem meglepő módon ide tartozik a Wuhani labort felépítő Winterhur cég is, mindezek együttvéve pedig a Microsoft részvényeseiként is tekinthetőek, azé a cégé, amely a WHO-t is szponzorálja.

4. MÉDIABLOKK

Mindezek alapján nehéz megértenem, miért gondolják emberek valószínűbbnek azt, hogy egyszer csak kialakult egy vírus, és most az összes gyógyszerész meg politikus azon dolgozik, hogy legyőzze azt? Valóban ezt tanítja nekünk a történelem? Ilyen jó szándékúak voltunk egymással akár csak az elmúlt évtizedekben is? Tényleg semmi nem gyanús? Értem én, hogy könnyebb ezt vallani, mint szembenézni olyan kényes kérdésekkel, amely ennek ellenkezőjét mutatják, de ha nem akarjuk, hogy unokáink egy olyan világban nőjenek fel, amelyben csak úgy élhetsz normálisan, ha feladod a jogaidat, akkor már most fel kell szólalnunk ez ellen. A kritikus hangokat azonban láthatóan elhallgattatják, a videókat törlik, és még az is előfordulhat, hogy hajnalban rád tör a rendőrség, mert szerintük FAKE NEWS, amit mondasz! De ki mondja meg, mi a Fake News? Hogy döntöd el, hogy mi igaz? Amíg a mainstream média a „vírus oldalán áll”, és abban érdekelt, hogy tovább gerjessze ezt a folyamatot, addig minden kritikus hangot elhallgattat. Odáig jutottunk, hogy a FB, a TWitter és más közösségi oldalak egyszerűen letiltják vagy megszűntetik a profilod, ha nem tetszik nekik, amit csinálsz, és teszik ezt álságos módon a jó ízlésre, a "világérdekre"  meg arra hivatkozva, hogy károsak a posztjaid. De kire nézve károsak? Az ő érdekeik ellen egészen biztosan, hiszen ha támogatják a kormányok által narrált valóságot, abból üzleti érdekük származik. Nagy valószínűséggel ezt az oldalt vagy a posztot is néhány napon belül törölni fogják. Ha azonban szerencsém van, tovább fent lesz és több emberhez eljut, akik közül, ha csak egyet is elgondolkodtatásra késztetek, már megérte. 

5. JÁRVÁNYTERROR

Sok mindent bele lehet magyarázni ebbe a vírusba és valóban sok túlzó és elrugaszkodott állítás látott már eddig is napvilágot, és most már a vírusmédia is próbálja hitelteleníteni a kritikusokat (pl az oltásvideók "benyomódós" tűvel vagy kupakkal - léteznek ilyen tűk). Azt azonban látni kell azt is, hogy a központi narratíva, amit a kormányok és a média gőzerővel sulykol világszerte, mennyire egyoldalú és torz, ezért számomra semmiképp nem elfogadható. Sokkal inkább tűnik valószínűnek, hogy a globális technokrata elit próbálja meg úgy irányítani a világot, ahogy az a saját gazdasági érdekeiknek kedvez, és az sem lehetetlen, hogy az anyagi nyerészkedés mellett, még a klímaváltozás problémája is kezelhetőbbé válik ez által, és ezt akár még pozitív hatásként is propagálhatják később, ha az oltásokat is "megszokjuk" és a következő szakaszba lépünk majd. Mivel a háttérhatalom nem hülye, nyilván rég rájött, hogy akármennyi tőkével is rendelkezik, akárhány atombunkert is épít a kertjébe, a klímakatasztrófát az unokái már így sem, úgy sem ússzák meg, ha az emberek nem hagynak fel a fosszilis energiahordozók  (kőolaj, földgáz, szén) mértéktelen felhasználásával, a föld irgalmatlan kiszipolyozásával. Meg kell reformálnunk az életmódunkat, különben hiába tartunk rabszolgákat, nem lesz mit termelniük nekünk. De egy bolygónyi haszonállatot, amely már felélte a legelőjének csaknem teljes egészét, nem lehet csak úgy egyik napról a másikra átterelni egy másik legelőre, hisz a megszokás nagyúr, a hagyományok ősiek, a dogmák pedig megfellebbezhetetlenek. A Covid-pánik, a mesterségesen előidézett és lefolytatott világpandémia viszont alkalmas lehet erre, a vírus, az elmaradt kezelések, a  szociális társadalmi következmények ( megnövekedett öngyilkosságok és betegségek száma) valamint az oltások okozta halálesetek vagy a miatta későbbiekben kialakult autoimmun betegségek pedig még kis mértékben csökkenthetik is a föld népességét, de mindenképpen fenntartják a globális gyógyszeripar vezető szerepét, ellátottságát. 

Mindamellett, hogy jóhiszeműen elsősorban gazdasági haszonszerzésre és hatalmi átrendeződésre asszociálok, mégiscsak figyelembe kell vennem annak lehetőségét, hogy itt közben valamiféle népességcsökkentés is zajlik a háttérben, és úgy gondlom, már évtizedes viszonylatban zajlik, csak nem vesszük napi szinten észre, mert ez egy nagyon lassú folyamat. Talán éppen ezért jutottunk el a COVID-19-hez. Mert a mérgek, amivel etetnek minket, "nem hatnak" elég gyorsan.

Azt szerintem már a legutolsó faluban is tudják bárhol a világon, hogy a föld népessége drasztikusan nő, és már kb 10 éve oda jutottunk, hogy a föld "nem bír el" minket, mármint azt a tevékenységet, amellyel pusztítjuk a bolygót. Az egyre szűkülő termelési lehetőségek, az egyre apadó édesvíz készlet és többek között a felelőtlen erdőgazdálkodás arra kényszerített minket, hogy rossz minőségű ételeket fogyasszunk és olyan élelmiszereket, amelyek tele vannak műanyaggal. Ha valaki ma meghal és néhány év múlva valamiért felnyitják a koporsóját, akkor a teste kb 90% -ban ugyanolyan formában marad, mint amikor meghalt mert a szervezetében felhalmozódott műanyag nem képes lebomlani. A mikroszemcsés műanyag már nem csak a földben és a tengerekben, hanem a levegőben is ott van. Tegyetek próbát, a napokban esett a hó, gyúrjatok össze egy hógolyónyit belőle és próbáljátok meg öngyújtóval elégetni. egy idő után a tipikus égett műanyag szagot fogjátok érezni, vagy azt, hogy nem igazán csepeg a víz belőle. A környezetszennyezés, a repülőgépek által kibocsájtott kerozin, a rovarírtószerek (Pl az elhíresült Agent Orange) stb  mindezeket a hatásokat fokozzák. (A témával kapcsolatban ajánlom figyelmetekbe a Felzabáljuk a földet, a  Kellemetlen Igazság, az Uralom vagy az Élelmiszeripar RT című dokumentumfilmeket, az Uralom még fent van online is: https://www.youtube.com/watch?v=8wz4KVDORhc

Rengeteg per született a sokat emlegetett Monsato vagy a Bayer AG gyógyszeripari mogulok kapcsán, melynek során bebizonyosodott, hogy a génmódosított élelmiszerek permanens meddőséget okozó géneket tartalmaznak. Jó tudni azt is, hogy pl Barack Obama,  elnöksége idején kinevezte Michael Taylor volt Monsato alelnököt az FDA (Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszereket és élelmiszereket bevizsgáló szervezete) élelmiszerosztályának helyettesévé. Az FDA jelenleg is titkosítja számos élelmiszer összetevőit, a COVID beindulását követően pedig azokat a gyógyszereket, amelyek az első, független szakértői vélemények során szóba kerültek, levették a patikák polcairól. : A hidroxiklorokint nevű hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek 2020 év eleje óta hiánycikknek szamítanak, pedig az ügy kapcsán felszólaló kritikus orvosi szakvélemények később is alátámasztották, hogy ez a szer hatásos lehet a kezelésben. Az pedig, hogy ez valóban így van-e nagyon egyszerű lenne eldönteni, csupán próbát kellene tenni vele, arra hajlandó fertőzött tesztalanyokon. Helyette azonban jöhet az oltás, amely felfoghatatlanul sok pénzt jelent a gyógyszeripar bizonyos szereplőinek. 

6 .KONKLÚZIÓ:

Ezek után pedig két dolgot tehetünk: vagy elfogadjuk ezt és akkor szépen csendben megvárjuk amíg ez a digitális terror, ez az úrarendeződés néhány év alatt végbemegy, mialatt évente kb 2x beoltatjuk magunkat (ne legyenek illúzióink, hogy nem lesz kötelező, mert ezt csak addig mondják, amíg megszokjuk, hogy van, előbb-utóbb megtalálják a jogi kiskapukat ahhoz, hogy törvényesen bevezethető legyen úgy, hogy nem sérti az állampolgári jogainkat- ez csak jogi csűrés csavarás kérdése, és ugyanúgy hozzá fogunk szokni, mint a maszkhoz, szépen apránként)  vagy együttes összefogással világszinten felszólunk az ellen, amivel nem értünk egyet. Erre nagyon kevés esélyt látok, mert amíg a média a "vírus oldalán" áll, addig az összes tüntetés ami jelenleg is zajlik Európa és világszerte (nem igazán hallasz róla ugye? Erről nem számol be a közszolgálati TV, viszont ha odakapcsolsz tuti, hogy 5 percenként oltanak vagy egy "szakember" érvel az oltás szükségessége mellett)  csaknem hiábavaló. De úgy gondolom, hogy amiképp a média keltette életre, úgy az is tudja elpusztítani ezt a "kommunikációs járványt" mégpedig abban a pillanatban, amint ahhoz fog fűződni az érdeke, abban a pillanatban, amikor talál egy nagyobb szenzációt. De ehhez olyan nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen botrány szükségeltetik, amely kapcsán már nem teheti meg tovább a COVID hamis igazolását, hanem  érdekei szerint a másik oldal, a jelenleg szkeptikusoknak, vírustagadónak, gyíkemberhívőnek meg konteósnak mondott emberek mellé áll. Ja, és a föld lapos. Nyilván.

Végezetül még egy érdekes példa azzal kapcsolatban, hogy nem minden az, ami a felszínen látszik: Barack Obama az USA előző elnöke 2007-ben Nobel békedíjat kapott. A következő 2 elnökségi ciklusában 7 országot támadott meg, több százezer ember halálát okozva ezzel.  

 7....

És akkor most gondold végig, hogy mitől lettél megfosztva az elmúlt egy évben 

Az elmaradt koncertek, színházi estek, fesztiválok, családi rendezvények, évfordulók, a gyereked ballagása vagy az iskola által szervezett angliai kirándulás, aminek a befizetett előlegét még mindig nem kaptad vissza, a munkahelyeden történt szigorítások és változások (ha még van munkahelyed), az emberek, akikkel feleslegesen vitáztál a témában, a nyaralásod, a külföldi utad, a tesztekre kidobott pénzed, a rokonod vagy barátod, aki nem kapta meg a megfelelő orvosi ellátást, a több órányi idő, amit a posta, a gyógyszertár vagy valamelyik üzlet előtt álltál, mert csak egy ember mehet be, a bezárt konditerem, a bezárt játszóház, a bezárt uszoda, a karácsony, a szilveszter, az elmaradt ölelések és a rettegés az idős szüleid szemében, akiket féltesz, a........................................................................................................( pontozott rész egyénileg kitölthető) Szóval Kellemes Ébredezést  és/vagy Világvégét Mindenkinek!