Két hét elteltével jól látszik, hogy a komplett nyugati világ szélsőségesen egyoldalú álláspontot képvisel Oroszországgal szemben az ukrajnai invázió miatt. Mindez elsőre logikusnak tűnhet, de valójában elég nagyfokú képmutatás, tekintve, hogy azok a konfliktusok, amelyekbe például az Egyesült Államok nemzetközi téren beavatkozott az elmúlt évtizedekben, soha nem kapták meg a megérdemelt büntető választ. Oroszországot és Vlagyimir Putyint szinte minden nemzetközi médiában ma úgy ábrázolják, mint a náci Németország második eljövetelét ukrajnai tetteik miatt, miközben a nyugati hatalmak, különösen az USA, évtizedek óta folyamatos agresszióval lép fel más országokban különféle mondvacsinált jelszavakkal. Az arab térségbe is a „terroristák” és az „atom” miatt mentek, csak aztán véletlenül utána is ott maradtak még évekig a „békefenntartók”, akik azonban leginkább a térségben található ópiumföldek békéjére vigyáztak. Na meg persze az olajra. A gazdasági nyerészkedés másik, nem elhanyagolható szempontja, hogy az USA majdnem legnagyobb iparága a hadiipar, amelyet folyamatosan táplálni kell, mert ha épp nincs háború, akkor nincs meg az a körforgás, amely ezt fenntartja. Nem véletlen, hogy az elmúlt 50-60 évben folyamatosan jelen vannak az arab térségben, Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Amerikában, ahol különböző rendszereket döntenek meg vagy befolyásolnak. 

Az USA nemzetközi beavatkozásai, háborúi az elmúlt 100 évben:
1. Nicaragua amerikai megszállása(1912–1933)

2. Haiti amerikai megszállása(1915–1934)A banánháborúk része

3. Első világháború(1917–1918) 

4. Dominikai köztársaság amerikai megszállása (1916-1924

)5. Oroszországi polgárháború(1918–1920)

6. Második világháború(1941–1945)

7. Koreai háború(1950–1953)

8. Libanoni válság (1958)(1958)

9. Disznó-öbölbeli invázió Kuba ellen(1961)

10. Dominikai polgárháború(1965–1966)

11. Vietnámi háború(1965–1973)A hidegháború része

12. Második shabai háború Kongó ellen(1978)

13. Libanoni békefenntartók(1982-1984)

14. Grenada amerikai megszállása(1983)

15. Panama amerikai megszállása(1989–1990)

16. Öbölháború(1990–1991)

17. Szomáliai polgárháború(1992–1995)

18. Haiti megszállása(1994–1995)

19. Boszniai háború(1994–1995)

20. Koszovói háború(1998–1999)

21. Afganisztáni háború(2001–2014)

22. Iraki háború(2003–2011)

Épp Putyin lengette be a hírt a napokban, hogy bizonyítékokat (műholdas felvételek) fog előterjeszteni a 2001. Szeptember 11. –i „terrortámadások” kapcsán, amelyről mára nagyjából csak a mainstream média gyorséttermi fogyasztói nem tudják, hogy a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb mozzanata volt, amikor is Amerika saját magát támadta meg, saját civil lakosságából „áldozott” arra, hogy ennek ürügyén háborút indíthasson az iszlám állam stb ellen. (Olaj! olaj! olaj!), az ENSZ közbenjárása vagy segítsége nélkül. Az Irak elleni támadásban például több mint egymillió ártatlan iraki szenvedett halált, sérülést vagy kényszerült elhagyni a területet, de kirívó jogsértést a nemzetközi jog nem talált. A Center for Public Integrity arról számolt be , hogy a Bush-kormányzat a közelgő mészárlás nyilvános támogatására tett erőfeszítései során 2001 és 2003 között több mint 900 hamis kijelentést tett Irak állítólagos fenyegetésével kapcsolatban az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel kapcsolatban. Valahogy a nyugati média, amely a katonai agresszió legdühödtebb támogatójává vált, nem talált hibát a háború melletti érvelésben. és, az Egyesült Államokat és szövetségeseit szigorú szankcióknak sem vetették alá az ártatlanokkal szembeni elhúzódó nyolcéves „tévedés” nyomán. Valójában voltak szankciók, csak nem az Egyesült Államok ellen. Ironikus módon az egyetlen szankció, amelyet ebből az őrült katonai kalandból fakadóan Franciaország ellen történt, aki egy NATO-tag, amely Németországgal együtt visszautasította a meghívást az iraki vérfürdőben való részvételre. A globális hiperhatalom nincs hozzászokva az ilyen elutasításhoz, különösen állítólagos barátai részéről, ezért a francia bor és a palackozott víz bojkottját követelték a francia kormány „hálátlan” iraki háborús ellenállása miatt. 

Ennyit a nyugatról, amelynek médiagépezete ismét beindult és teljesen egyoldalú módon megpróbálja belemosni az emberek agyába, hogy ki a gonosz és ki a jó. Többnyire sikerülni is fog neki, ehhez hasonló példákat jól ismerjük az elmúlt évtizedekből, de akár az egyik napról a másikra hirtelen véget ért járvány-hisztéria kapcsán. Akinek nem volt eddig tiszta, hogy az, amit az elmúlt két évben műveltek velünk, hogy a Vírus, az egy előre megtervezett gazdasági és társadalmi szintű világméretű mesterséges beavatkozás volt, annak igazából nem is kell tovább olvasni ezt a cikket sem, elég, ha bekapcsolja valamelyik állami médiacsatornát és tovább hisz az illúzióiban. És az ezeken a csatornákon megállás nélkül ránk okádott propaganda meg is teszi a hatását, a pánik ismét fellángol, a józan gondolkodást ismét félretesszük néhány hónapra vagy évre. Vagy örökre. Most aztán megint van min csámcsognia mindenkinek, a félelem és rettegés tüze bőségesen táplálva, minden celebnek és közszereplőnek remek alkalom ez, hogy újra képernyőre kerüljön és véleményt mondjon, agitáljon. Perszehogy nem jó a háború. Perszehogy nem jó, ha emberek halnak meg és menekülni  kényszerülnek. Most aztán el nem hangzik az a szó sem, hogy migráns. Eddig kézzel-lábbal szapultuk a „más” háború elől érkezőket, eddig azzal riogattunk, hogy a sötét bőrű agresszív szakállas figurák megerőszakolják a lányainkat a hátsó kertben (nem mintha ezt egy fehérbőrű, nem szakállas ember ne tehetné meg), most meg beengedünk mindenkit az országba, mert „menekült”. tehát nem migráns, hanem menekült, két külön szó, a feltételek viszont ugyanazok, de persze megmagyarázzák ezt is, miszerint az arab térségből érkezők képtelenek szocializálódni stb. Hát én nem tudom, a törökök mindenesetre köszönik szépen elég jól elvannak Németországban, és hát két kifejezés biztosan eltűnt a fősodrású médiából a „járvány és a „migránsok”, helyette jött a „Háború”, nagy „h” val. (A többi, jelenleg a világon is zajló háború, az csak kis „h”) hogy. Tehát mindenre van magyarázat, csak arra nem, hogy azonos feltételek fennállása esetén mégis miért teszünk különbséget ilyen dolgok között - talán csak nem azért mert valójában elfogultak és előítéletesek vagyunk? Azt szeretném kérdezni, hogy az elmúlt tíz évben hányan rakták ki a FB profiljukra a Szomália, Eritrea, Burkina Faso, Guatemala vagy az Afganisztán zászlót, hány celeb kezdett el adománygyűjtésbe, miközben a kamerák előtt síró szemmel aggódott az afrikai gyerekekért vagy Indiában lemészárolt vallási felekezetek tagjaiért? A hírekben ezerszámra szólalnak meg politikusok, politikai elemzők, közgazdászok, államfők a világ minden részéről. És mindenki a saját szája íze szerint közli a média felé, ami nem pártfüggetlen. Minden hír úgy lát napvilágot, ahogy az érdekek diktálják. De nem látok riportokat az ott élő magyarokkal. Hacsak a Nyugat nem törekszik aktívan a harmadik világháború kitörésére, tanácsos lenne felhagyni az Oroszországgal szembeni förtelmes képmutatással és kettős mércével, és türelmesen meghallgatni a véleményét és az események okait.

Moszkva riadalmának valódi oka az volt, amikor az Egyesült Államok és a NATO elkezdte elárasztani a szomszédos Ukrajnát a kifinomult fegyverek arzenáljával, miközben a katonai blokkba való tagságra irányuló felhívások hangzottak el. Decemberben a türelme végéhez közeledő Moszkva szerződéstervezeteket nyújtott be az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, követelve, hogy állítsanak le minden további katonai terjeszkedést kelet felé, akár Ukrajna vagy bármely más állam csatlakozásával. A nyugati vezetők ismét arroganciával és nemtörődömséggel fogadták Oroszország javaslatait. Azóta több tucat gazdasági és kulturális téren is mérhető szankciót vezettek be az oroszok ellen, amely elsőre megint csak érthető, más kérdés, hogy nem éppen ez fogja e felbőszíteni Putyint, amely aztán esetleges szélsőséges tettekhez vezet majd.  Úgy gondolom, hogy ezek a folyamatok önmagukat generálják egyre jobban. Március 1-jén, kedden a YouTube úgy döntött, hogy blokkolja az RT és a Sputnik csatornáit minden európai felhasználó számára, ezáltal lehetővé téve a nyugati világ számára, hogy megragadja a globális narratíva újabb darabját. Egy ilyen vakmerő megközelítés, amely nem hagy teret a vitának, nem hagy teret arra, hogy Oroszország oldalát lássuk ebben a rendkívül összetett helyzetben, csak további patthelyzeteket garantál. Ukrajnában alapvetően nacionalista alapokon gyakorlatilag egy terrorista kormány működik. Efölött szemet hunyt az Unio az USA és az ENSZ. Donbaszban évek óta gyilkolják az oroszokat és ellehetetlenítik őket az élettől. A kisebbséget semmibe nézik. Lásd ukrán nyelvtörvény.  Gyakorlatilag az emberi jogokat teljesen aláásva működik egy ország Európában, akik legálisan irtják a saját kisebbségüket. Mind ezt úgy, hogy Amerika, a demokrácia hazája pontosan tudja ezt. A magyarokat ugyanúgy üldözik, mint az oroszokat. Sokan elvándoroltak, de még mindig 200 ezer magyar honfitársunk ott él. Az ukrán kormánynak volt nyolc éve békés úton rendezni a kisebbség kérdését. Ez nem sikerült. Ne felejtsük el, hogy Oroszország mellé állt Kína és Irán. Oroszország egyedül bedarálná a NATO- t. De Kínával és Iránnal együtt elsöpörné Amerikát is. Így most feladta a leckét a világnak. Most mindenki kivár, úgy hogy közben nemzetközi szankciókkal fenyegetik az oroszokat. De akárhogy is nézzük, Ukrajna egy mesterségesen összehozott báb állam. Úgy földrajzilag, mint a népességét nézve, bebizonyosodott, hogy életképtelen. Mint mindegyik összetákolt ország. (pl: Jugoszlávia vagy Csehszlovákia, amelyek már nincsenek) 

És akkor itt van még a magyarok különleges helyzete ebben az ügyben. Nem túlzás azt állítani, hogy olyan adósságot fognak Orbánék a következő kormányra hagyni, aminek a menedzselése, kigazdálkodása embert próbáló feladat lesz. A GDP arányos adóssága az országnak tavasszal 81 százalékon állt, ami 1995 óta a legmagasabb volt, forintban kifejezve pedig  46 795,5 milliárdra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az ország történetének legnagyobb adósságát sikerült produkálnia a jelenlegi kormánynak. (De azért bégessen mindenki tovább, meg amúgy is, nem megyek el szavazni, mert nincs kire, ezek már legalább meglopták magukat, különben is, MZP katonákat küldene a háborúba). A kontextusból kiragadott és végletekig mantrázott, az összes kormány által finanszírozott médiaqrva által napestig replikázott sablonok, és már nem is kell végighallgatnunk egy teljes beszédet, a lényeget a propaganda majd leszűri nekünk.  A média hitele már régóta megrendült, mégis újra meg újra a legtöbben elhiszik azt, amit onnan kapnak. Ezek az emberek talán nem látták az „Amikor a farok csóválja” című filmet. Kár. Sajnos valójában soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történik, hogy mennyire aljas az orosz támadás, vagy, hogy ebből mennyi az ukránok szándékos provokációja, (itt jön be 9/11 szindrómája), avagy meddig hajlandóak elmenni, hogy a világ nagyobbik része azt lássa, amit láttatni akarnak. Meggyőződésem, hogy egyik fél sem ártatlan, mint ahogy egy háborúban nem is lehet ezt kijelenteni. Ártatlanok csak a köznép tagjai, akik felett a basáskodó nagyurak ismét Monopoly-t játszanak nagyban. De hogy is állunk így a háború oldalvonalában, mimagyarok, akik jobbateljesítünk? A magyar állam minden ők legnagyobb egynapi új adósság kibocsátása, mai árfolyamon 1258 milliárd forint! 2014-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium “A legnagyobb veszedelem: az államadósság” címen adott ki egy elemzést, melyben bemutatják az akkori szerkezetet és nagyságot, majd hosszasan taglalják a felelősség kérdését, hogyan is jutott el az akkori állapotba az ország. Már rögtön az elején kijelentik:“a növekvő államadósság azt jelenti, hogy az utánunk következő generáció lehetőségeit éljük fel: elzálogosítjuk a jövőnket”.2010-ben Orbánék 21 749 milliárd forintnyi adóssággal vették át az országot, ezt sikerült több mint megduplázni, és feltornázni 46 795,5 milliárdra. Nézzük meg, miket is mondtak ekkor az általuk produkált összeg felére:

“Az államadósság mértéke elérte a kritikus szintet. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a jelenleg kormányzó szocialista-szabad demokrata kormány elzálogosítja a jövőnket.” Rogán Antal, 2004.

A GDP arányossa dósság 58 százalék volt, a mai 80 százalékhoz képest.„

"Azt kell látnunk, hogy a 2002-es kormányváltás óta körülbelül 5.000 milliárd forinttal nőtt az államadósság. Ha ezt lebontjuk érthető mértékegységre, akkor ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon mindenkinek, a csecsemőtől az aggastyánig bezárólag 1,3 millió forint tartozása van.” Orbán Viktor, 2005.

Ma ez a fejenkénti összeg 4 millió forint felett van.

"A 80-as évek végén megtanulta Magyarország, hogy az lehet, hogy a hitelt az állam veszi fel, de visszafizetni az ország lakóinak kell. A mai magyar állam felemészti a jövőnket, sőt gyermekeink, unokáink jövőjét is, éppen ezért a kormányváltáskor választ kell majd találni arra a kínos kérdésre is, hogy hol a pénz, mert az ország állapotán nem látszik az a sok milliárd forint felvett hitel.” – Orbán Viktor, 2006.

Ekkor 64 százalék volt a GDP arányos adósság a mai 80 százalékhoz képest.

“Az egyik legsúlyosabb “politikai bűn” az ország eladósítása volt. Nemrégiben hazánkat még a kilátástalan apátia uralta, és most minden erőre szükség van ahhoz, és minden magyar ember összefogására szükség van ahhoz, hogy a magyar gazdaságot talpra lehessen állítani.” – Szijjártó Péter, 2010.

Amikor fele ennyi adósság sem volt hazánknak.

Szóval így állunk, a hiperinfláció kb elkerülhetetlen, az Euro 400 körül lebzsel (lesz még rosszabb), beindult a benzinpánik, ahogy két éve az élesztő meg a WC papír pánik is – mondanom sem kell,  hogy ez szintén egy önmagát gerjesztő folyamat – úgyhogy rohanjon mindenki tartós élelmiszert és üzemanyagot venni (maszk már nem kell, mert február 24.-én a háború kitörésekor a vírus egyszerűen eltűnt – a különleges jogrend és a vészhelyzet persze maradt, hogy azért legyen valami kontroll lehetőség felettünk, ha netán nagyon tüntetgetni akarnánk vagy ilyesmi) – az egyébként meg a nyakunkon lévő katasztrofális klímahelyzettel meg így legalább szintén nem kell foglalkozni, a megoldásról úgyis csak pofázunk, most majd az se kell, hiszen Háború van, nagy „h” - val, a jövő meg ráér, még az is lehet, hogy egészen egyszerűen elmarad.

*Ebben a véleménycikkben felhasználtam néhány Fb komment tartalmát, az indexkép pedig Bansky elhíresült munkája, Minden jog az övék :-)